Az egyre s�r�s�d� es�cseppek miatt az el�tt�k �ll� erd� veszedelme is csek�lynek t�nt. Igyekeztek �sszeszedni a holmikat, �s hamarosan l�ra �ltek. Az erd� nem t�nt bar�ts�gtalannak, a Lan�ban bujk�l� fesz�lts�g kezdett enyh�lni. �r�mmel nyugt�zta, hogy a f�k megmaradt lombjai valamelyest megv�dik az erd�n k�v�lr�l hallatsz� imm�ron nagy zivatart�l. A sz�l k�s�rteties �neke szaladg�lt csup�n a f�k t�rzsei k�r�l, a s�r�bb r�szeken itt-ott k�dfoszl�nyok t�ntek fel. Rhundel hallgatagon lovagolt, szeme az erd� minden rezd�l�s�t �beren k�vette.

- F�lelmetesebbnek gondoltam! – sz�lt Lana

- Ne higgy a l�tszatnak! Jelen pillanatban csalogat minket a s�r�s�g, pr�b�lja legszebb ruh�zat�t fel�lteni. Gonosz er�ket �rzek, l�gy �vatos!

Egyre beljebb mer�szkedtek, �s min�l t�volabb ker�ltek az erd� sz�l�t�l, ann�l s�r�bb� v�ltak a f�k. Suttog� lesz�llt a lov�r�l, �s gyalogszerrel vezette azt. Lana is jobbnak l�tta �t k�vetni. A f�k szinte m�r olyan s�r�n �lltak, hogy az als�bb �gaik �ssze�rtek megnehez�tve az utat. A k�d mind jobban al�ereszkedett, �s a sz�l �neke is vadabb� v�lt a f�k t�rzse k�r�l. Ruh�jukba minduntalan beleakadt egy-egy vadabb fa�g, sz�v�k�n hideg f�lelem futkosott. Lana az erd� minden rezd�l�s�re �sszerezzent. A f�k k�z�tti �sv�ny j�tszott vel�k. A m�gus az �t k�vet� Lana szeme el�l olykor teljesen elt�nt, s az ijedten igyekezett olyankor annak nyom�ra akadni. N�ha �gy v�lte Rhundel lov�nak l�b�t k�veti, �s bizton l�pkedett egy ir�nyba, de akkor a m�gus teljesen m�s ir�nyb�l ki�ltott fel�, hogy k�vesse. M�skor a k�d �les t�k�rr� v�lva verte vissza a r�vet�l� f�k k�p�t, �gy terelve el a megt�vesztett l�nyt, mik�zben Suttog� �ppen azon a k�dfolton haladt �t az el�z� pillanatban. Lana egyre k�ts�gbeesettebben pr�b�lta k�vetni Rhundelt, �s az egyre k�ts�gbeesettebben pr�b�lta �t vezetni, de minduntalan elvesz�tett�k egym�st. Hangjukat a sz�l �neke �gy vitte tova, hogy k�t l�p�snyire sem hallott�k meg a m�sik hangj�t. Mind messzebb, �s messzebb maradtak el, �s mind nehezebben tal�ltak egym�sra.

Az id�t m�r r�gen nem is �rz�kelt�k, az erd� �gy j�tszott vel�k, hogy elvesztett�k minden t�j�koz�d�k�pess�g�ket. Rhundel nem tehetett m�st, elz�rta szem�t a val�s�gt�l, hogy ne zavarja meg a gonosz j�t�k. �szt�neire hallgatva pr�b�lta az utat meglelni, csak �r�k�s ki�ltoz�sa maradt, hogy az �t k�vet� l�nynak t�mpontot adjon holl�t�r�l. Lana k�ts�gbeesetten igyekezett a hang ir�ny�ba, de pr�b�lkoz�sa egyre sikertelenebb lett a feler�s�d� zaj miatt. Egyszer a sz�l vadul k�r�zni kezdett Lana k�r�l, a l�ny szinte sz�d�lt bele, igyekezett talpon maradni, de teste kezdett megt�rni. �sszekuporodott �s pr�b�lta megv�rni, m�g lecsendesedik �d�z ellens�ge. Szeme imm�r semmit sem l�tott, csak az �r�lt k�rforg�st maga k�r�l, f�l�be minden ir�nyb�l Rhundel hangja �rkezett.

Hossz� percekig maradt �gy, mikor is hirtelen m�ly csend lett. K�r�l�tte minden egyszerre nyugodott le. Kiegyenesedett, �s ki�ltozni kezdett t�rsa ut�n, de hangja a visszhangk�nt ver�d�tt vissza mindenfel�l. Kereste lov�t, de az nyomtalanul t�nt el mell�le. Maga maradt a f�lelmeivel.

A csendet ekkor k�s�rteties hangok szak�tott�k meg, �s fekete �rnyak kezdtek megjelenni a f�k k�r�l.

Lana f�l�ben Leowin hangja csengett: „Lana az els�, �s legfontosabb t�rv�ny: NE F�LJ! B�rki �s b�rmi ker�l is el�bed az �leted sor�n, csakis a tiszta szeretet vez�reljen! Akkor nincs mit�l f�lned.” �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s v�rta, hogy mi k�vetkezik.

Az �rnyak egyre k�zelebb, �s k�zelebb j�ttek fel�. Nem volt test�k, nem volt form�juk, csak suhantak folyton v�ltoz� alakban f�lelmetes hangokat adva magukb�l. M�r-m�r arc�n �rezte szinte hideg tapint�sukat, de csak �llt, �s v�rt. Maga sem tudta, hogy mire. A hangokra kezdett koncentr�lni, szem�t becsukta, �s hagyta, hogy �rezze azt, ami k�r�lveszi. F�lelme teljesen elm�lt, nyom�ban m�ly, �s iszonyatos f�jdalom keletkezett. Lehunyt pill�i al�l patakban kezdett folyni a k�nny, �gy �rezte sz�ve menten megszakad a m�rhetetlen szomor�s�gt�l. Kezdte a hangokat f�lelmetes egy�ttes�kb�l k�l�nv�lasztani. Mindegyik�k f�jdalmas s�r�s volt, maga a l�lekszaggat� f�jdalom. Lana minden porcik�j�ban �rezte, tudta, hogy mit �lhetnek �t azok, akik e hangokon sz�lnak hozz�. A leveg� szinte j�gg� v�lva vette k�r�l, b�re minden p�rus�ban reszketett. Egy hang kezdett feler�s�dni mind k�z�l. Meleg, �s b�rsonyos ismer�s n�i hang...

- �desany�m! – ki�ltott Lana

- Elj�ttem dr�ga kisl�nyom. Elj�ttem, hogy megmondjam neked, t�vedtem.

Lana t�gra nyitotta hirtelen a szem�t, �s T�nd�rk�z k�zeledett fel� a f�k t�rzse m�g�l. Lana �r�mmel n�zte elvesztett anyja minden mozdulat�t.

- Te sohasem t�vedt�l any�m! Ne mondj ilyet!

- De t�vedtem gyermekem. Olyan �tra tereltelek t�ged, amely f�jdalmas, �s k�nnyekkel teli. Nem kell, hogy keresd tov�bb az emberi lelkek legzug�t! – j�tt egyre k�zelebb Lan�hoz – csak egy pillanat, csak egy �lel�s, �s megv�lthatom �leted imm�r �r�kre! Nincs t�bb vesztes�g, �s nincs t�bb al�zat.

Lana egyre hidegebbnek �rezte a leveg�t maga k�r�l...

- �rzed a f�jdalom fagyaszt� lehelet�t? – folytatta T�nd�rk�z – nem kell tov�bb �rezned! Nem kell tov�bb k�zdened! El�g, ha meg�lelsz!

Lana egyre er�tlenebb lett. Anyja h�vogat�an t�rta sz�t karj�t, fagyott test�hez k�zeledve m�zes meleget �rasztott. Frissen s�lt cip� illata lengte k�rbe, �s a r�gi otthon minden f�jdalmasan elvesztett gy�ny�r�s�ge.

- Ne t�tov�zz gyermekem! Ne h�bor�zz azzal, ami ellen nincs es�lyed tov�bb! Feledd eddigi utadat, �s �leld �t szeret� any�d!

Lana t�tova, rogyadoz� l�ptekkel indult anyja fel�. K�bultan sz�vta be annak �des illat�t, nem v�gyott m�r semmi m�sra, csak karjaiban pihenni. Minden gondolata csak sz�p gyermekkora volt, biztons�gos melegben. Lassan feledve mindent, ami azut�n t�rt�nt l�pkedett a h�vogat� �r�m fel�, hogy �jra ott legyen, ami r�g elm�lt m�r. Er�tlen volt, �s szinte j�gg� fagyott. T�rdei �sszecsuklani k�sz�ltek. Arc�n az eml�kez�s k�ba mosolya, szem�ben a viszontl�t�s mindent feledtet� csillog�sa. M�r majdnem �ssze�rt �lel�sre ny�l� karjuk, amikor Lana bens�j�ben apr� r�g�sokat �rzett. Hirtelen megt�ntorodott. – „a gyermekem!” – villant �t agy�n – „Selevir!” – nyitotta t�gra a szem�t – „Rhundel, Sella, �s a k�kek!” Szeme egyszerre kitisztult.

- Jer dr�ga magzatom! Feledd a szomor� vil�got! – sz�lt T�nd�rk�z �jra hozz�

Lana felemelte b�szk�n fej�t, szem�t belef�rta az el�tte �ll� szem�be, �s fogva tartotta azt.

- Mi�rt t�tov�zol gyermekem? – hallotta T�nd�rk�z meglepett hangj�t.

- Te nem vagy az any�m! – ki�ltott Lana minden erej�t �sszeszedve – Az �n any�m sohasem ford�tana h�tat azoknak, akiknek sz�ks�g�k van r�, �s sohasem b�ztatna engem ilyesmire! – t�ntorogva pr�b�lta tartani mag�t, csup�n szeme izzott f�lelmetesen – Nem tudom, hogy ki vagy te, �s mit akarsz, de takarodj a szemem el�l! Vidd innen m�zes-m�zos mivoltodat, �s feledd, hogy valaha is elt�ntor�thatsz az utamr�l!

Az alak ekkor f�lelmetesen nagyra n�tt. Lanyhmelege lobog� t�zz� v�lt. Lana fagyott test�t �get� kardk�nt d�fte �t minden kicsap�d� l�ngja. Hangja feler�s�dve d�moni kacajjal visszhangzott mindenhonnan

- Te ostoba! Te szerencs�tlen vesztes! – s�v�tette – Egyed�l maradt�l, �s ez volt az utols� es�lyed, hogy megmenek�lj! Nincs sz�modra j�v�, �s a m�ltad is els�pr�m minden eml�k�vel egy�tt! – azzal egy pillanat alatt r�ugrott Lan�ra betemetve azt teljesen izz� l�ngjaival.

Lana m�r mit sem �rz�kelt ebb�l. K�bultan esett �ssze, csup�n az apr� l�bak rugdos�s�t �rz�kelte teste legm�ly�n. F�lt�n tette oda kez�t, �s mosolyogva suttogta:

- K�sz�n�m! K�sz�n�m gyermekem!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.