Lana , Sella! K�szen �lltok? – Rose toporgott a h�l�szobaajt�ban. F�k�t�je m�r makul�tlanul simult a fej�re, t�relmetlen�l n�zel�d�tt az emeleti folyos� ablak�n kifel�.
- Gyere be Rose! – hallatszott bentr�l – Azonnal k�szen vagyunk.
Rose kinyitotta az ajt�t, �s meg�llt a k�sz�b�n.
- Nem megyek beljebb, m�r indulnunk kellene!
Lana m�r a fel�lt�j�t gombolta, amikor Sella az ablakhoz l�pve megsz�lalt:
- Rose! �jra itt ez a k�l�n�s idegen a h�ts� bej�rat el�tt!
- �! Tudtam! Tudtam, hogy ma itt lesz! Ez�rt iparkodtam annyira elindulni! Semmim sem k�v�nja �t l�tni! – felelte m�rgesen Rose
- Kicsoda Rose? Epymis? – k�rdezte Lana, mik�zben � is az ablakhoz l�pett.
- �, �! Persze, hogy � az! Mi�ta visszaj�ttetek az�ta nagyon sokat j�r ide! Nem lesz ennek j� v�ge! Nagyon nem lesz! – felelte Rose v�szj�sl�an. – �gy is csak nagy nehezen tudtam a szomsz�dok k�v�ncsis�g�t eloszlatni veletek kapcsolatban. Ha b�rki k�rdezn� a v�s�ron, akkor t�voli rokonok vagytok!
- Tudjuk dr�ga Rose, tudjuk! – mosolygott Lana – Ne agg�dj! �s Epymis miatt se f�j�n a fejed! Nagyon j� oka van Rhundelnek arra, hogy ideh�vja �t! Nem hiszem, hogy a szomsz�dok �szrevenn�k. Epymis nagyon �vatos, l�gy nyugodt, nem fog bajt hozni a fej�nkre!
- Nagyon titokzatos lett�l Lana mi�ta hazaj�tt�l! Ismered tal�n ezt az embert? – k�rdezte Sella
- Nem. Szem�lyesen nem ismerem. De amiket megtudtam r�la, azok megalapozt�k a meg�rz�seimet vele kapcsolatban. – hirtelen ell�pett az ablakt�l – Sajn�lom, de nem mondhatok egyel�re t�bbet. K�szen �llok �n is – n�zett Rose-ra – Ak�r indulhatunk is! Sella?
- Igen induljunk! Oly r�g�ta nem j�rtam m�r v�s�ron, hogy az idej�t sem tudom!
Le�rve a l�pcs�n m�g hallott�k, ahogy suttog� ajtaja csendben becsuk�dik. Rose fejcs�v�lva ment a kij�rat fel�.
- Sajn�lom, hogy csak most van alkalmad a r�g �h�tott v�s�rba menned. Nagyon hideg van odakint, nem id�zhet�nk t�l sok�ig, ha nem akarunk alaposan megf�zni! – n�zett Rose Sell�ra
Kil�pve az ajt�n hideg sz�l csapott az arcukba. A t�l m�r a kertek alatt j�rt. A kora reggeli d�r m�r belepte a kopasz f�k �gait, az �g sz�rke s�hajk�nt nehezedett a vil�gra.
A v�s�r azonban ny�zsg�, �s sz�nes volt. Az �rusok hangos ki�ltoz�ssal k�n�lt�k port�k�ikat, id�nk�nt neh�z kelm�t bor�tva az arra j�r�ra, hogy tapintsa meg, milyen kellemes viselet. Rose, �s Lana a z�lds�gek fele ment, Sella magukra hagyva �ket varrnival�t keresett a sz�letend� gyermek sz�m�ra.
�thaladva a piacon, Rose hirtelen megtorpant. Lana kez�t megragadva h�zni kezdte egy s�tor ir�ny�ba.
- Itt van a l�t�! – suttogta izgatottan – minden alkalommal bet�rek hozz�.
A s�tor �l�nk lila sz�nben t�nd�k�lt, sz�les bej�rat�n sz�nes szalagokat lengetett a sz�l.
- Rose nem mondod komolyan, hogy hallgatsz az eff�l�kre! – �tk�z�tt meg Lana
- � nagyon k�l�nleges ember! – felelte tov�bbra is suttogva Rose – mindent l�t. L�tja a gondolataidat, a betegs�geidet.., s�t, m�g a m�ltad, �s a j�v�det is!
- Tudja Rhundel, hogy az eff�le helyekre j�rsz? – k�rdezte Lana
- �! A suttog�! – legyintett lemond�an Rose - � t�ls�gosan f�ldh�zragadt, hogy az ilyeneket elmondhassam neki! R�g�ta szolg�lom m�r, de mindig d�h�dt szikr�kat sz�rt a szeme, ak�rh�nyszor sz�ba hoztam az eff�le t�m�kat el�tte. �gy sejtem neh�z lenne neki megmagyar�zni, hogy vannak a vil�gban nagyon k�l�nleges dolgok is, amikre nem lehet f�ldh�zragadt magyar�zatokat tal�lni.
- Val�ban? – mosolygott Lana – Tal�n csak az eff�le v�s�ri j�sokr�l nincs t�ls�gosan j� v�lem�nye nem gondolod?
- Azt mondom, k�r vesz�dni vele! Makacs v�nember! – �llt meg a s�tor el�tti k�gy�z� sor m�g�tt – Itt is voln�nk! – mosolygott sz�lesen. – Itt kell v�rakoznunk, ameddig ki nem j�n az inasa, hogy sz�l�tsa a k�vetkez�t.
Ekkor a s�tor megny�lt, �s egy n� l�pett ki rajta. Rose �l�nken integetni kezdett fel�, mire a n� mosolyogva indult meg fel�j�k. Lana h�t�n k�l�n�s hideg futott v�gig. Szorosabbra h�zta mag�n a fel�lt�j�t, �s figyelte a k�zeled�t. Keze �nk�ntelen k�szott domborod� has�ra amikor a n� mell�j�k l�pett. Csontos, v�kony arca viaszs�rga volt, hossz�, hegyes orral a k�zep�n. Sz�ja keskeny, szinte csak cs�knyi. Szeme k�k, de nem m�ly, hanem sz�ntelen, meghat�rozhatatlan k�k szer�. Pillant�sa fel�letes, �r�k�sen nyugtalan, mintha f�lne valamit�l. Fej�t magasan hordta, v�kony nyak�n folyamatosan fesz�lt a b�r.
- Rose! – sz�lt �les, magasan rezg� hangon, melynek hallat�n Lana apr� grimaszt v�gott, mintha b�ntan� a f�l�t. M�gis �rdekl�dve figyelte, igyekezv�n elhessegetni mag�t�l az ellenszenvet. – Milyen �r�m t�ged �jra l�tni! – folytatta a n�, karjait �lel�sre t�rva – Nagyon sokat j�rt�l a fejemben, agg�dtam, hogy t�l sok terhet v�llalsz magadra azzal a nagy h�zzal. – M�g Rose-t �t�lelte, Lana l�tta, hogy nem hunyja le a szem�t, �s az ajk�n viselt mosoly egyetlen m�s izmost sem mozd�t meg az arc�n, szeme hidegen, szinte �lettelen�l n�zett.
-Andrea! – t�rta Rose is sz�t a karj�t, majd kibontakozva az �lel�sb�l folytatta – Rhundel h�za nem oly nagy, �s szerencs�re m�r seg�t� kezem is akad – mutatott Lan�ra – T�voli rokonom, �s kis id�re ide k�lt�z�tt az �desanyj�val.
Andrea ekkor a pillant�sra sem m�ltatott Lan�t f�rk�szte, majd szeme megakadt Lana has�n.
- �gy? – k�rdezte le sem v�ve a szem�t Lana �llapot�r�l – Az �desanyj�val? – emelte szem�t Rose-ra vissza. – �s hol van a kedves f�rje? – Lana ekkor hatalmas r�g�st �rzett legbel�l.
- Persze nem is mondtam! – szabadkozott Rose, �s zavartan pillantott Lan�ra
- A f�rjem jelenleg m�s orsz�gban van – felelte lassan Lana – Ez�rt j�tt�nk ide, hogy ne legy�nk magunk. Ha valamit tudni �hajt, akkor sz�vesen v�laszolok magam is. – h�zta ki mag�t. - A nevem Lana.
Andrea arca hirtelen ny�jass� v�ltozott a kim�rtr�l. – Jaj ne haragudjon kedvesem! – mosolygott imm�r Lan�ra is – Igaz�n nem sz�nd�koztam megb�ntani – megragadta mindk�t kez�vel Lana egyik kez�t, �s bar�ts�gosan simogatta. – A nevem Andrea, itt lakom a v�rosban imm�r h�t �ve egyed�l, mi�ta dr�ga f�rjem elt�vozott. Az�ta keresem a vigaszt, �s meg is tal�ltam ebben az emberben – mutatott a s�torra. – Imm�ron a l�t� tan�tv�ny�nak mondhatom magam. Gy�keresen megv�ltozott az�ta az �letem mondhatom! Rose is egyre gyakrabban j�r ide, � maga is elmondhatja mennyire j� hat�ssal van az emberekre ez a nagyszer� mester! M�r �n magam is k�pes vagyok erre-arra – h�zta sokatmond�an magasra szem�ld�k�t – �s a l�t� megmondta, hogy hamarosan gy�gy�t�v� is v�lhatok! �s! - emelte fel mutat�ujj�t, mintha a legfontosabbat most k�z�ln� – megkaptam t�le a beavat�som ut�n a gy�gy�t�-nevem! Erre nagyon b�szke vagyok! Ebben a borzaszt� vil�gban nagy sz�ks�g van arra, hogy szeretettel forduljunk egym�s fel�!
- L�tod Lana! Mondtam �n, hogy k�l�nleges ember! – hunyorgott biztat�an Rose – L�tod Andrea is ugyanezen a v�lem�nyen van. - majd Andre�hoz fordult – Mond csak kedvesk�m, �s milyen n�ven tisztelhet�nk t�ged ezent�l, mint gy�gy�t�?

- A gy�gy�t� nevem: Snebaly. Ha megk�rhetn�lek benneteket, nyilv�nosan ezent�l ezen a n�ven sz�l�tsatok! Meg kell, hogy ismerje a k�ztudat ezt az �j oldal�t is a k�pess�geimnek.
Lana tan�cstalanul pislogott egyikr�l a m�sikra, majd megk�nnyebb�lten elmosolyodott. – �gy l�tszik az �llapotom miatt kiss� t�l�rz�keny vagyok! – majd a n�re n�zett – Nagyon �r�l�k, hogy megismerhettem!
- Tegezz csak nyugodtan kedvesem, hiszen imm�ron bar�tn�k lett�nk! Gyere Rose! – fordult Rose fele – Nem kell v�gig�llnod a sort, bevezetlek hamarabb!
Rose Lan�ra n�zett, de az elutas�totta az invit�l�st:
- Ne haragudj Rose, ink�bb kint maradn�k a leveg�n! Nem �rzem t�l j�l magam! Megkeresem S.. –akadt meg – … az any�mat. – H�tra sem n�zve sarkon fordult, �s igyekezett elvegy�lni a t�megben.- „A legt�bb asraviniai lesz�rmazott v�s�ri poj�c�v� v�lt, nem �polta �nmaga k�pess�geit, csak apr� t�red�k�t �rizte meg annak, �s olcs� kuruzsl�sokb�l tengeti �let�t. Sokan k�z�l�k, m�r nem �riznek semmit �seik k�pess�geib�l, csup�n eml�keznek az sz�leik, nagysz�leik elbesz�l�seire, �s azt v�ltj�k apr�p�nzre. K�r r�juk sz�t fecs�relni, mert sz�gyen, ha csak eml�t�sre is ker�lnek.” - Z�gtak a f�l�ben Rhundel szavai. Sell�t pillantotta meg, ahogy elm�ly�lten alkudozott egy kof�val.
- Lana! – pillantotta meg �t Sella – Hol hagytad Rose-t? N�zd milyen sz�p kelm�t vettem! Puha, �s meleg. �pp a legmegfelel�bb egy kicsi gyermeknek!
- Rose egy j�shoz ment be valami bar�tn�j�vel – felelte Lana
- Egy j�shoz? Hiszen Rhundel h�z�ban �l!
- Rose nem tudja, hogy Rhundel m�gus, �s a suttog� szeretn� is, ha sohasem tudn� meg. K�rlek ezt tartsd te is tiszteletben!
- �! Enn�l mi sem egyszer�bb! Rose-al nem lehet Rhundelr�l besz�lni. Egyszer�en kiker�li a t�m�t. Valami megegyez�s van k�z�tt�k azt hiszem. Milyen j�sn�l van?
- Ez csak egy v�s�ri poj�ca, suttog� besz�lt nekem r�luk. Vele nem �rdemes t�r�dni.
- H�t kivel �rdemes Lana? – f�rk�szte Sella Lana arc�t.
- Az a n�... Rose bar�tn�je. Nem tudom...,olyan k�l�n�s, furcsa �rz�sem t�madt mikor l�ttam.
- Mi az, hogy furcsa?
- Nem fontos..., azt hiszem , csak f�radtabb vagyok a kellet�n�l. Igaz�n..., igaz�n kedves n�. Bar�ts�gos. Nem is tudom. Nincs semmi okom arra, hogy rosszat felt�telezzek.
- Furcsa �rz�sr�l besz�lt�l.
- Nem, most m�r biztos vagyok benne, hogy csak sz�d�l�s volt. Nem fontos val�ban.
- Biztos?
- Igen biztos. Ne agg�dj! – mosolygott Lana.

Nemsok�ra felfedezt�k az imm�r megpakolt kos�rral k�zelg� Rose vid�m arc�t a t�megben.
- Ha befejezt�tek a n�zel�d�st, akkor ideje indulnunk, hogy k�szen legyen az eb�d id�re! – n�zett szigor�an, huncut szemekkel a k�t n�re – Nincs id�nk itt b�m�szkodni!
- Rose! Id�ig r�d v�rtunk! – felelte a meglepett Sella
- Tudom �n.- nevetett Rose – De m�gsem mondhatom Rhundelnek, hogy az�rt k�sik az eb�d, mert egy j�sn�l �cs�r�gtem! Majd r�tok fogom! – nevetett.- Vagy ink�bb a m�rhetetlen hossz� sorokra!

Hazat�rve mindny�jan a konyh�ba t�rtek, �s seg�tettek Rose-nak a f�z�sben. Rhundelt azonban hi�ba v�rt�k az eb�ddel. M�r a kora est s�t�tje vonta be a h�zat, amikor Epymis halk csoszog�s�t hallott�k a folyos�r�l, m�g�tte Rhundel hangj�t, ahogyan elb�cs�zik, �s becsukja a h�ts� ajt�t.
- Lana! Ideje munk�hoz l�tnunk! – sz�lt Lan�nak.
Lana k�vette suttog�t a folyos�n. Rhundel izgatottan csukta be m�g�tt�k az ajt�t, majd egy asztalon �ll� csomagra mutatott.
- Gragorus meghozta az els� csomagot! Hestor az �jjel elj�n �rte, �s addigra mindennek k�szen kell �llnia. K�szen �llsz? – n�zett Lan�ra
- Igen Rhundel k�szen �llok.
- Akkor elmondok most mindent. �lj le k�rlek! – mutatott egy hever�re. – Egy igen er�s var�zslatot hajtok v�gre rajtad. Ez a var�zslat felszabad�tja benned minden eddigi szomor�s�godat. Vesz�lyes var�zslat, se nem feh�r, se nem fekete m�gia. Mindkett�, �s egyik sem egyben. Csak akkor vagyok hajland� elv�gezni rajtad, ha nincs benned egy szemernyi bossz� sem. Ha van, akkor a var�zslat hat�s�ra a gonosz kez�be ker�lsz, hozz� sz�l a lelked, �s egyszer m�g megkaparinthatja azt teljes eg�sz�ben. Ha azonban olyan tiszta, �s nemes vagy, mint amit gondolok, akkor k�nnyeid adj�k majd a felszabadul�st a gostheroknak, Diabolus fekete katon�inak. Most felelj! Mered-e v�llalni a kock�zatot?
- Nincs bennem bossz�, soha nem is volt m�g a szikr�ja sem.
- Ha bizonytalan vagy, csak sz�lj! A gyermeked is vesz�lybe ker�lhet! – Rhundel l�that�an maga is megrettent
- Nincs bennem bizonytalans�g. �lljunk neki! – felelte nyugodtan Lana
- H�t j�. Akkor kezdj�k! – az asztalr�l felvett egy adag f�vet. A kandall� t�z�be dobta. A f� illata perceken bel�l bet�lt�tte a szob�t. Majd odal�pett Lan�hoz egy poh�rral a kez�ben. – Ez itt a Rubintk�nny. Ezt az italt itatja Gothen�r is az elt�voz�kkal, hogy azok sz�ve felnyissa minden innen hozott b�natukat, miel�tt megtisztulva �tmennek a m�sik oldalra. Ha megiszod, hatalmas, m�lys�ges f�jdalom kel �letre benned. Ez a f�jdalom azonban nem idegen. �t�lted m�r minden �z�t valaha az �letedben, de most egy�tt, �s er�sebben �led majd meg. Oda�t, ha isznak bel�le, feledik is a f�jdalmat, b�r nem feledik a t�rt�nteket. Az elt�vozottak �gy l�pnek a m�sik oldalra, hogy b�lcsen, �s a legletisztultabb �rzelmekkel gondolnak elm�lt �let�kre. K�nnyeikt�l, f�jdalmaikt�l megszabad�tja �ket oda�t ez az ital. De itt, nem szabadulhatsz t�l�k, mert l�ted minden pillanata �jra el�szedi az eml�kezetedb�l, �s azok f�jdalmas �lm�nyekk� v�lnak benned �jra-�s �jra. Csak egyszer kell �tesned ezen a var�zslaton. K�s�bb el�g, ha csak medit�lva eljutunk egy�tt azokhoz a pillanatokhoz, �s a f�jdalom �jra lelked legm�ly�b�l t�r majd el�.

Lana engedelmesen vette �t Rhundel kez�b�l az italt. Orra m�r tele volt a f� illat�val, sz�ve m�r �gy is �lomk�nt nehezedett mellkas�ban. Egyenletes, lass� kortyokkal itta meg. Szem�t lehunyva v�rta, j�jj�n, aminek j�nnie kell. Felgyorsultak fej�ben egyszer csak az eml�kek. Olyanok t�rtek el�, amelyekre egy�bk�nt m�r nem is eml�kezett. Szeg�nys�g�k, �desapja keze a tenyer�ben, majd az este, amikor �desanyj�ra v�rt, mikor az t�zel��rt indult az erd�be. Az agg�d�s, �s a f�lelem, hogy esetleg valami baja t�rt�nhetett. Majd T�nd�rk�z hal�la, �s integet� keze, ahogyan Gothenarral t�vozott... Selevir, �s a b�nat, hogy nem l�thatja... hangtalan r�zk�dott. Tork�t valami er�sen elszor�totta, gyomra g�rcsben h�z�dott �ssze. �gy �rezte, valaki s�lyos k�veket tett a mellkas�ra, ami nem k�pes t�bb� kit�gulni, hogy leveg�h�z juttassa . G�rcsbe r�ndulva h�z�dott �ssze a hever�n, arc�t kez�be temetve hangtalan, l�legzetvisszafojtva s�rt. K�nnye foly�k�nt �ml�tt a szem�b�l. Rhundel betakarta �t, �s apr� �veget tett az arca mell�.
P�r percig tartott az eg�sz. Suttog� eloltotta a kandall�ban a t�zet, majd tiszta vizet vitt Lan�nak. Megitatta, majd hagyta, hogy az m�ly �lomba zuhanjon.
- Diabolus akkor vesztette el minden rem�ny�t, hogy valaha is hatalomra t�rhet, amikor ezek a gyermekek a vil�gra sz�lettek.- suttogta halkan, majd kiment a szob�b�l.


Lana n�h�ny �ra m�lva megt�rten, f�radtan j�tt ki a szob�b�l. Hatalmas barna szemei bedagadtak, arca gy�r�tt volt. Hossz�, der�kig �r� aranybarna hajfonat�b�l a sz�lak k�nnyekt�l nedvesen tapadtak arc�ba. Rose ijedten n�zett r�, Sella is �rtetlen�l meredt a nappaliba l�p� Lan�ra. Rhundel a karossz�kben �lve k�nyv�be m�lyedt.
- Mi t�rt�nt Lana? – k�rdezte csod�lkozva Rose
- Csak elb�biskoltam Rhundel szob�j�ban, �s rosszat �lmodtam. �gy t�nik s�rhattam is �lmomban, az eg�sz arcom nedves – felelte Lana
Sella k�rd�en n�zett Rhundelra, de az fel sem pillantott a k�nyv�b�l.

Sok�ig �ltek ott halkan besz�lgetve. M�g �jf�l el�tt azonban valaki hangosan verni kezdte az ajt�t. Rose iparkodott kinyitni. R�vid besz�lget�s ut�n Rose a nappaliba l�pett, �s megsz�lalt.
- Rhundel! J� bar�tom van itt. Seg�ts�gre van sz�ks�ge. Az �jjel le�gett a h�za, �s oda mindene – mondta izgatottan- Nincs hova menjen, csak r�m sz�m�that. Ugye befogadod �t, �s nem vered ki a s�t�t, �s hideg �jszak�ba?
Rhundel lassan emelte fel a fej�t a k�nyvb�l.
- Ha j�l sejtem Rose, te m�r r�gen megadtad a v�laszt. A sors nem v�logat a tr�f�iban, mit felelhetn�k �n most? Engedd be!
A Rose m�g�tt �ll� alak ekkor el�rel�pett. Lana d�bbenten n�zett r�. Andrea n�zett szembe vele.
- K�sz�n�m Rhundel, hogy h�zadba fogadt�l. – felelte nyugodtan. Hangja sz�ne volt m�g magasabb csup�n, mint a v�s�ron, de arca semmilyen �rzelmet nem �rult el. M�lt�s�gteljesen l�pett k�z�j�k, k�r�s n�lk�l elfoglalt egy sz�ket, majd fitym�lva k�rben�zett. – Rose! Sz�ks�gem volna egy te�ra... k�rlek.