�szakon m�r r�g nem volt neve a v�rosoknak. A tavakat, foly�kat is csak suttogva emlegett�k r�gi neveiken. Minden n�v helyett ott �llt halmokban az arany, mely f�nye vakk� tette a m�g eml�kezni v�gy� sz�veket. Diabolus minden este komoran haladt �t a kir�lyi v�roson. Lova nyerg�ben �lve szeme minden h�z ablak�n megpihent, s gy�ny�rk�dve leste a bent izz� tekinteteket, ahogy �r�mittasan sz�molj�k aznapi bev�teleiket. Nem fon�dtak m�r �ssze azokban a h�zakban a szemek. Nem sim�tottak m�r r�g�ta kezek m�st, csak az aranyat. Diabolus mellett a v�ros f�papja hallgatagon k�vette sz�rk�j�n a m�snapra sz�l� parancsokat.

- Holnap reggel a vas�rnapi mise alatt ne feledkezz meg a gyarl�s�gr�l, �s kapzsis�gr�l! Hangod v�lj�k fenyeget�ss�, olyan m�ly �s f�lelmetes fenyeget�ss�, mint amilyen hossz� h�napok �ta minden �jjel k�szik a v�nkosod al�! N�zd az �rva lelkeket! N�zd, hogyan s�v�rogj�k a pillanatnyi �r�m m�mor�t! N�zd, ahogyan elfutnak a szemek egym�s el�l az elfeledett, s elmulasztott kapcsok nyom�n! �n feledtetem vel�k, a te dolgod esz�kbe juttatni! – Diabolus hangja suttogva sz�lt, de bet�lt�tte a n�ma utc�k minden szeglet�t, s a falakr�l k�s�rtetk�nt futottak vissza a pap borong�s homloka fel�.
- Megteszem Uram, ami csak t�lem telik! – felelte a pap komoran – Eddig is megtettem, am�g a kir�lyn� parancsolta.
- � bizony�ra! L�m mily gazdagon h�mzett a tal�r a v�lladon! – g�nyol�dott Diabolus – H�zza-e m�r a h�tad dr�ga bar�tom? B�s�ges jutalmat kapt�l asszonyomt�l a szolg�latod�rt. Hatalmat, vagyont! Volt-e a papi lakban oly gazdag vacsora ezel�tt, mint ami�ta tudod m�r mir�l sz�ljon a pr�dik�ci�d minden vas�rnap?
- Nem Uram. Sohasem.
- Kir�lyi f�pap lett�l. Hatalmas, befoly�sos �r. Ugye legmer�szebb �lmaidban sem rem�lhetted ezt?
- Nem. Nem uram. – s�hajtott a pap.
- Ez m�g csak a kezdet. Hamarosan minden papok leghatalmasabbikak�nt szolg�lsz majd.... Engem!! – fordult hirtelen a pap fel�, tekintet�vel szinte �tf�rva annak homlok�t.
- T�ged Uram. Az �n istenem nem lakik m�r e k�rny�ken, s f�lek, t�n a vil�gb�l is elment imm�r �r�kre. – n�zett farkasszemet a pap Diabolussal
- �! A vakmer�! De eln�zem neked. �gysincs m�g udvari bolondom – nevetett g�nyosan Diabolus – Ismered a t�rv�nyt, csak az udvari bolond mondhatja meg az uralkod�nak az igazat minden b�ntet�s n�lk�l. Csak a tiszts�ged megnevez�se v�ltozik, �nmagad m�r r�g a templomok poj�c�j�v� lett�l! Isten! Nincs neked ahhoz jogod, hogy sz�dra vedd �t m�g egyszer ebben a sz�nalmas �letedben! �s l�m! Amit�l legink�bb riogatod az embereket, a Hal�l, t�ged bizony majd elragad. Neked nem adom meg az �r�kl�tet. Bizony bar�tom, mindaz a f�lelem, amit m�s sz�v�be nap, mint nap el�ltetsz, bel�led kell, hogy �radjon! M�sk�ppen hogyan is lehetn�l meggy�z�!? – megvet�en n�zett a papra – H�zza-e m�r a v�llad az aranys�jt�sos tal�r? F�ld h�t istenedet! F�lted volna el�bb! – harsogta .


Epymis a v�r m�lyi j�ratokban feledve csoszog�s�t futva igyekezett egy eldugott, odvas ajt� fel�. Sz�ve hevesen vert a mellkas�ban, hal�nt�k�n gy�ngy�zve g�rd�ltek az izzads�gcseppek, mik�zben r�zk�dott a test�n �tfut� borzongat� hidegt�l. – Ez lesz az! – suttogta mag�ban, mikor az ajt�hoz �rt. �v�b�l hatalmas kulcscsom�t h�zott el�, �s egyik�vel megnyitotta a z�rat. Az ajt� szinte hangtalan, csak apr� nyikorg�ssal ny�lott meg. Epymis a vaks�t�t ellen�re k�rben�zett – �rny�kl�tem egyetlen j� oldala, hogy a f�ny nem sz�ks�ges, hogy l�ssak – d�nny�gte mag�ban. A terem sz�les volt. Nyirkos, pen�szes falak �vezt�k minden oldalr�l, a dohos szag bel� iv�dott �gy a leveg�be, hogy szinte fuldokolni lehetett t�le. Denev�rek l�gtak a mennyezeten, l�tsz�lag nem zavarta �ket a patk�ny t�nyked�se. Epymis undorodva n�zett v�gig rajtuk, majd tekintete a falakon v�gig sorakoz� polcokra esett. Agyaged�nyek voltak rajtuk, mind egyforma, katon�s sorrendben. Mindegyiken �r�s �llt. Epymis k�zelebb l�pett, majd elborzadva elfordult. Az ed�nyek megford�tott fedelein oszladoz� mad�rtetemek voltak. - A sasok! M�g ezeket sem hagyj�k tisztess�gben meghalni! – sz�lt d�h�dten. Visszafordult, majd olvasni kezdte az ed�nyek felirat�t. Mindegyiken egy-egy d�tum �llt, v�r�ssel rajzolt sz�mokkal. V�r�ssel, mely izzott m�g a koroms�t�tben is.- A v�r szava! – mondta – a v�r sz�l �gy izz�n, ha nem leli test�nek nyugalm�t. Az �s�k v�re, amelyet fiaik hordoztak, izzik a gyal�zat miatti haragt�l. No de a patk�ny! A patk�ny majd elrendezi a dolgokat! – motyogta tov�bb mag�ban. A h�t�ra k�t�tt batyub�l egy fadobozt vett el�, majd meg�llt a felsorakoztatott polcok legelej�n. – hm.. melyikkel is kezdjem? – morfond�rozott. – Mindegyikb�l egy j�kora mar�kkal , �gy sz�l az utas�t�s. Legjobb lesz, ha elkezdem a legals� sorral, eg�szen addig, ameddig a dobozom tele nem lesz. – d�nt�tte el.

Az els� agyaged�nyr�l undorodva emelte le a fedelet, �vatosan, hogy ne k�nyszer�lj�n meg�rinteni a halott madarat. Majd egy pillanatra meg�llt, �s a mad�rra n�zve �gy sz�lt: - Ne f�lj! Visszaj�v�k, amikor m�r elj�n az ideje, �s mindegyik�t�k maradv�ny�t elviszem innen, �s el�getem, hogy lelketek szabadon t�rhessen Gothenar m�g�tt a m�sik vil�g k�k ege fel�! – majd folytatta amit elkezdett nem t�r�dve a tetemekkel. Gyorsan, felesleges mozdulatok n�lk�l dolgozott. Id�nk�nt az�rt meg�llt, �s �beren f�lelni kezdett, de csak a denev�rek halk neszez�s�t hallotta. Mikor befejezte, apr� lakattal gondosan lez�rta a dobozt, �s rongyokba csavarva elrejtette a zs�kj�ba.

Gyorsan feljutott a palot�ba. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, amikor ki�rt a v�r legh�ts�, eldugott folyos�j�ra, �s l�ptei �jra csoszog� settenked�ss� v�ltak. A h�l�terme fel� tartott, hogy a dobozt elrejtse, amikor zajt hallott a palota jobb sz�rnya fel�l . K�zeledett valaki, �s Epymisen �jra er�t vett a f�lelemt�l reszket� borzong�s. Torka �sszeszorult, m�g g�rnyedtebb lett, mint el�tte, �s minden�t megfesz�tve figyelte a hangokat. Tan�cstalanul toporgott mit tegyen? Ha megv�rja a k�zeled�ket, m�g gyan�t foghatnak a batyuja l�tt�n. Ha halkan a szob�j�ba oson, akkor megvan a vesz�lye, hogy �ppen �t keresi valaki, �s ha ut�na megy a h�l�term�be, akkor megtal�lja a m�r el�rek�sz�tett dobozokat. A f�lelmei beigazol�dtak. Diabolus k�zeledett. Termete szinte dupl�j�ra n�t a falakon fut� �rny�kok miatt. L�ptei s�lyosan visszhangzottak a folyos� padl�j�n, ahogyan k�zeledett a megszeppent Epymis fel�. A patk�ny r�gr�l ismerte ezt az �rz�st. M�r akkort�l, amikor Diabolus m�g Diabola n�ven marta a f�lelmet bel�. Az�ta is, amikor csak a k�zel�ben van, �rzi. Minden apr� porcik�j�ban �rzi a fel�je �rzett megvet�st, a f�lelmet, a f�jdalmat, ami�rt nem felelt meg az akkori anyj�nak. �s most itt �ll vele szemben, �s v�rja,rettegi, hogy vajon felismeri-e �nn�n fi�t? – �n v�lasztottam ezt. – mondta mag�ban – �n akartam idej�nni! �n akartam, hogy soha t�bb� ne tudjon ilyet alkotni mint �n, hogy j�v�tegyem, ami�rt ekkora f�jdalom a l�tem saj�t ap�mnak. H�t gyere!- sziszegte halkan. – nem tudsz m�r nekem �rtani, hisz m�g a mivoltom is csak k�ny�r�letb�l r�mdobott test az �rny�kl�t mezsgy�j�n.

- Epymis! – d�rrent Diabolus hangja – korai m�g nyugalomra hajtani a fejed!
- Ha �hajtja uram, akkor k�sz vagyok szolg�lat�ra! – felelte a patk�ny hajb�kolva
- Ma, �s ezent�l mindig, minden est�n miel�tt megkapod a heti szabadnapod, hosszabb ideig kell mellettem lenned!
- �rtem Uram!
- K�vess, �s megadom a feladatodat!