Selevir Brohuk mellett lovagolt. Válláról hosszú palást lógott, oldalán fényes kard. Trowell udvara felbolydult méhkashoz hasonlított, mindenfelől pengék csattanása, és hangos vezényszavak hallatszottak.

- Meddig maradtok még Gulginiában Brohuk? – kérdezte Selevir a mellette haladó barátját.

-Még néhány hét, és el kell mennünk, hogy elkezdjük a munkát a többi területen is – felelte az. – Úgy látom, a kiképzés itt jól halad, hamarosan ütőképes sereged lesz!

Selevir szeme fényesen tekintett körbe, állát felemelte, majd mosolyogva válaszolt

-Tartottam tőle, hogy nem sokra megyek ezekkel az emberekkel, de be kell vallanom, hogy tévedtem. Egy dolog miatt van okom aggódni, és az az, hogy túl kevesen vagyunk. Nézd! - mutatott egy kis csoport felé – Gyermekek! Szinte fájlalom, hogy kardot kell emelniük!

- Egyelőre nem kell.- Brohuk komoran felelt – Egyelőre nem. De jobb, ha felkészülnek még idejében. Ne aggódj még amiatt, hogy kevesen vannak. Sereged nagyságánál hatalmasabb erőt jelent, hogy felvértezve állnak Diabolus ármánya ellen. Bizakodóak, és ebben megingathatatlanok. A kék-leányok gyors, és alapos munkával űzték ki belőlük a bizonytalanság szikráját is. A sereged ereje nem a nagyságában, vagy a kardok számában, hanem a szívük erejében rejlik! Hatalmas munka áll mögötted , és úgy látom rajtad, hogy boldog vagy – nézett Selevirre – Utoljára akkor láttam ezt a fényt a szemedben, amikor Lanával esküdtetek.

Selevir hirtelen fordította a fejét Brohuk felé. Szeme megrebbent egy pillanatra, mikor meghallotta Lana nevét, majd sötét árnyékként húzódott végig arcán a szomorúság.

- Lana! Úgy lefoglalnak a teendők, hogy nincs időm a hiányán ostorozni magam. De minden éj az ő arcával kúszik rám, és az éji csend csak mindjobban dobolja bennem az űrt, hogy semmit sem tudok felőle. – néhány pillanatig hallgatott, majd megszólalt – Ideje indulnunk barátom, a király vár minket! Nem szeretném, ha késve érkeznénk!

A palotában ugyanolyan nyüzsgés volt, mint annak udvarán. A folyosókat ellepték az asszonyok, és fiatal leányok, körülöttük apróságok zajongtak. Hatalmas zsákok sorakoztak a falak mentén, és azokat szorgos női kezek bontogatták, majd a tartalmat kisebb kosarakba válogatták. Erős , különleges illat lengett át mindent, amit a frissen szedett gyógynövények, és a néhol kondérokban álló főzetek árasztottak. A látszólagos összevisszaság mögött , szervezett, fegyelmezett munka folyt, amit a csak néhol fel-fel bukkanó apró tündérek irányítottak.

Brohuk fejcsóválva kerülgette a sokaságot, mikor hirtelen szembetalálta magát Meredith izzadságcseppektől csillogó arcával.

- Fel nem foghatom, hogy miért kell Trowellnak ide rendelnie maga köré az egész munkát! Számos palotában jártam már, de ilyen felfordulást még sehol sem láttam!

- A király szereti maga ellenőrizni a munkálatokat. Nem tulajdonított soha, és most sem tulajdonít túl nagy jelentőséget a külsőségeknek. Amikor csak teheti, itt van, és figyeli, hogy mi, mire való, sőt néha besegít nekünk – nevetett Meredith

- Nem lehetett volna mégis ezt a szagos barikádot a konyhába , vagy az alagsorba tenni?

- A konyhában éppen elég szűkös a hely így is, oda nem mehettünk. A királynak pedig nincs ideje az alagsorban keresgetnie a tündéreket, ha valamelyikre éppen szüksége van. Mi legalább olyan fontos dolgot csinálunk idebenn, mint ti odakint a pengéitekkel!- felelte durcásan a lány. – Én szívem szerint az asszonyokat is megtanítanám a kardforgatásra!

- Jól van, jól van! – csitítgatta a lányt Selevir – Ne légy ilyen harcias! Brohuk csupán szereti, ha a dolgok a maguk rendjén folynak. És meglehet, hogy a nők kardforgatására még szükségünk lesz, de előbb a női kéz- és lélek gyógyító ereje kell nekünk. – mosolygott Selevir – Ideje Meredith, hogy letedd a munkát egy kicsit, mert még elkésünk a trónteremből!

- Szeretem Selevir a változást rajtad! – mosolygott vissza a lány. – Olyan vagy, mint egy igazi vezér. Ahová csak lépsz a udvarban, veled van az a megnyugtató erő, ami csak kevesekben lakozik!

- Jó lesz vigyáznod barátom, – tette nevetve Selevir vállára Brohuk a kezét – mert hamarosan azon veszed észre magad, hogy minden fiatal fiú úgy hordja majd a haját, ahogyan te, és a hölgyek ereklyeként őrzik majd elhullajtott holmijaidat. Hej, nehéz ám a hősök élete!

- Ahhoz előbb hősnek kell lenni Brohuk! De ígérem, a hölgykoszorút meghagyom neked! De most menjetek előre, én tartozom még eligazítással a katonáimnak, de igyekszem utánatok. Kérj elnézést helyettem is a késedelem miatt.

- Meglesz – felelte Brohuk – de ne sokat várakoztass minket!

Trowell a trónterem sarkában egy asztal mellett állt, körülötte néhány tanácsadó. Kezét hátrakulcsolva elgondolkodva nézte az asztalon fekvő térképet, homlokát gondok barázdálták. A Leowin repült belépők elé, izgatottan újságolva:

- A Déli Tisztásról elindult ide a két unikornis egy longhtoronival!

- De hiszen ez jó hír Leowin! – kiáltotta Brohuk

- Jó hír bizony, de az nem, hogy a környéken az aranyló sereg csapatai portyáznak! Valahogyan a langhtoroni törpe, és az unikornisok segítségére kellene sietnünk! – felelte aggodalmasan Leowin – Elképzelni sem tudom, hogy mi történne velük, ha elfognák őket!

- Leowin, a képzelőerődet ne arra tartogasd, hogy a rosszat fesd vele a falra, hanem próbálj higgadtan gondolkodni!

Selevir látta, hogy már elkezdődött a tanács, és sietve a királyhoz , aki gondterhelten nézett rá:

- Selevir, elmondhatom azt, hogy megtörtént az az eset, amikor a legjobb pillanatban érkezik a segítség, de mégis túl korai még, éppen ezért szeretném, ha most nem lennél jelen a tanácskozáson.

Balthasar lépett be a többi kékkel, sietve vágva át a termen. Hangja betöltötte az egész helységet:- Egy kis csapattal én útra kelek, de el kellene terelni a gostherek figyelmét!

- Balthasar! - szólt Trowell – Kérlek, vedd figyelembe, hogy Selevir mindent hall!

- Igen, értem. – felelte Selevir csalódottan. - Úgy tűnik jobb, ha nem is reménykedem abban, hogy bármely csatában részt vehetek, hiszen már a jelenlétem a megbeszéléseken is elég ahhoz, hogy veszítsetek!

- Erről szó sincs Selevir! Ha az egész vár területét nem is sikerült, de a trónterem már hetek óta védett a téged ért átok elől, az összes tündér ezzel kezdte a munkáját itt, amint megérkeztek.

- Már az is elég volna most ahhoz, hogy bajba sodorjuk Balthasart, ha eszedbe jutna aggódni az útvonaluk miatt, amit ismersz. Jobb, ha nem tudod!

Selevir csak csalódottan kapkodta a fejét a hozzá beszélőkre, és egy utolsó reménytől vezérelve megszólalt: - Éppenséggel éppen azt kellene kihasználnunk, amitől a legjobban tartotok! Mégpedig, hogy a királynő tudja a lépéseim egy részét!

- Ez jó megoldásnak tűnik! – felelte Pranes – Nem szállhatunk szembe velük, mert semmi esélyünk arra, hogy bárki is túlélje közülünk, de tökéletes lenne, ha másfelé csalogatnánk őket! - fordult a királyhoz.

- Mármint kiket? - kérdezte Selevir

- A gosthereket, az aranylókat kellene elcsalnunk valahonnan. - folytatta Pranes

- Úgy van Selevir, mi is éppen erre gondoltunk! – bólogatott Trowell király – azonban nagyon veszélyes feladat! Az eszedbe sem juthat, hogy összeütköztök, mert túlságosan nagy szükségünk van rád ahhoz, hogy egy ostoba csatában leld a halálod! Balthasarral megbeszéljük a tervet, ezt jobb, ha nem hallod!Az ilyenfajta taktikázásra most még szükségünk van, ameddig suttogó meg nem érkezik az ígért fegyverrel.

- Suttogó? – kérdezte Selevir

- Ő a mágus, akiről már meséltem neked amikor a város falainál éjszakáztunk – felelte Balthasar. – Ő tud valamilyen fegyvert, amivel legyőzhetőek az aranyló katonák.

- Miféle fegyvert, hiszen halhatatlanok?!

- Többet én sem tudok még Selevir, de ha ígérte, akkor meg is hozza! Meg kell várnunk, amíg ideér vele.

- Mégis meddig akartátok előlem elhallgatni ezt a hírt? – kérdezte Selevir . Arcán a csalódottság lángja vöröslött.

- Nem hallgattuk el! Sejtelmünk sincs, hogy egyáltalán létezik-e az a fegyver, vagy sem, és ha igen, akkor el tudja –e ide hozni nekünk? Egyedül Balthasar az, aki ismeri ezt a mágust személyesen. Addig úgy kell felkészülnünk, mintha nem is lenne – felelte Brohuk.

Selevir dühe Brohuk válaszára higgadt fegyelembe csapott át. Pillantása megkeményedett, majd odalépett az asztalon fekvő térképhez.

- A legjobb lesz tehát, ha most minél hamarabb megbeszéljük, hogy mi lesz a következő lépés. Én azt mondom, ne bízzunk addig ebben a mágusban, ameddig nem tudunk róla semmit. Bármi megeshet, igazad van Brohuk, legjobb, ha addig nem is háborgatjuk az ügyet! Leowin! – fordult a tündér felé – Mit láttatok, merre oszlanak el az aranyló csapatok?

- Egyelőre úgy tűnik, hogy nem túl sok van itt belőlük, de azok főleg a Tisztás felé kóborolnak. Feltehetően a királynő várja a Tisztás felől a mozgolódást. Norvulon határait Lesovar katonái veszik körbe, az aranyló sereg katonái a külső területeket figyelik.

- Akkor Norvulont érdemes megcélozni! Lesovar katonái nem jelentenek akkora kockázatot, mint a gostherek. Mire azok odaérnek, addigra Balthasar biztonságban elvégzi a dolgát. – válaszolta Selevir

- Mennyire felkészült a csapat, amelyet magad köré tudsz gyűjteni Selevir? – kérdezte a király

- Ezzel egyelőre nincs gond, mert nem túl nagy a feladat. Úgy gondolom húsz lovas elég lesz, és annál máris jóval többen vannak azok, akikkel bármikor neki mernék vágni!

- Van két kisebb falu Norvulon előtt. – kezdte Trowell király - Nem tartoznak az országhoz, ajándékba kapta őket a szomszédos hercegség, de az sem törődik velük. Úgy kell tenni, mintha oda tartanátok! Selevir, ma este a csapatoddal tarts megbeszélést! Ismertesd velük, hogy holnap oda mentek, és szándékodban áll az ott lakókat az oldalunkra állítani! Számításaink szerint a benned élő kém azonnal leadja a jelentését. Ha a királynő megtudja, hogy elhagyod Gulginiát, azonnal a nyomodba küldi az összes katonáját!

- Attól tartok Lorena nem sétál be a csapdába. Sokkal okosabb ennél! – felelte Selevir

- Az lehet, de erősen kötődik hozzád, és ez a kötődés sokkal erősebb annál, hogy ne akarjon elkapni! Talán sejti is, hogy csapda, de téged nagyon akar – felelte Estrela

- Ebben igazad van. Hatalmas a gyűlölete, és hatalmas a bosszúszomja! Nincs más választásunk, ebben a pillanatban ezt ki kell használnunk! – Bólintott Selevir

- Rendben! Akkor készítsétek fel a lovasokat! Holnap napkelte előtt induljatok!

Selevir meghajolt a király előtt, majd senkire sem tekintve elhagyta a tróntermet.