39. Fejezet

D�len l�ngban �llt m�r minden orsz�g hat�ra. Menek�ltek ezrei lept�k el az utakat megrakott batyukkal, �s kerest�k a d�li kir�lys�gok v�dettebb falait. Lesovar katon�i m�g�tt minden�tt pusztul�s, �s hal�l maradt, �s az aranyl� csapat nem volt k�pes bev�ltani a hozz� f�z�tt rem�nyeket minden�tt, csak ott, ahov� Trowell katon�i nem �rtek el. Az emberek megzavarodtak, nem tudt�k m�r kit�l v�rhat� a t�mad�s, �s ki fel�l v�rhatj�k a seg�ts�get. A k�osz megkezdte d�len az uralm�t.

Brohuk arc�n �rny�kk�nt futott �t az elkeseredetts�g, ahogy megl�tta a legutols� kis falut, ahov� k�sve �rkezett csapat�val.

- Nem gy�zz�k m�r kiv�deni a t�mad�sokat! K�t �ll� napja lovagoltunk l�hal�l�ban, hogy ide�rj�nk, de k�s�! – kardj�t d�h�dten sz�rta egy el�gett h�z hamvaiba. K�rben �rtatlan lakosok holttestei az �r�kk�val�ba mered� szemekkel, azokra fagyott v�rrel keveredett k�nnycseppekkel. �let�k darabjai szanasz�t heverve: egy kancs�, amely nemr�gen m�g gazd�j�ra v�rt a ter�tett asztalon, sz�tszabdalt p�rn�k, melyekb�l a tollak �gy rep�ltek k�rbe a sz�llel, mint azok lelkei, akik nemr�gen m�g �des �lmukat �lmodt�k felett�k. �s ott hevertek azok, akik e borzalmas sz�nj�t�kban f�szerepl�nek hitt�k magukat, mik�zben megkezdt�k gyal�zatos �ld�kl�s�ket a falu polg�rai ellen, majd csak foszladoz� d�szlett� lettek, mikor az Uralkod�n� verhetetlen serege levez�nyelte felett�k az utols� felvon�st. Mikor Brohuk , �s csapata oda�rt, m�r csak a kesely�k sz�rnyai tapsolt�k �r�mmel a l�tv�nyt, �s a halott falakon �ts�v�t� sz�l zen�lte hozz� a z�r�akkordokat.

- �gy t�nik az �lc�zott csapatok nemhogy fogyatkozn�nak, hanem egyre csak t�bben lesznek, mi pedig nem mondhatjuk el ugyanezt magunkr�l! – s�hajtotta Brohuk mellett a katon�ja – Mi a terve uram? Folytatjuk a hajsz�t, vagy visszat�r�nk a palot�ba?

- Ameddig el�g a magunkkal hozott m�reg, folytatjuk! Itt most azonban let�borozunk, �s bev�rjuk, ameddig a t�nd�rek visszaj�nnek a felder�t�sb�l! Ha j�l sejtem, ezek itt – n�zett a f�ld�n hever� katon�kra - m�r nem Lesov�r sereg�b�l val�k. A kardok markolata m�s, mint az el�z�ek�, csup�n a ruh�zatuk azonos a t�bbivel. Mind ugyanazt akarta elhitetni ezzel, hogy a mi sereg�nk tagjai.

- �gy t�nik sz�lmalomharcot v�vunk uram! Imm�ron D�l �sszes kir�lys�g�nak a katon�ja a mi k�p�nkben t�madja a falvakat. Nem sz�llhatunk szembe eg�sz D�llel!

- Eg�sz d�llel nem is. De ezzel a gonosz �rm�nnyal igen! - Brohuk r�n�zett katon�ja tan�cstalan arc�ra, majd folytatta – A f�lelmed nem baj. Az viszont igen, hogy a f�lelmed eltakarja el�led a val�s�got, mert �gy k�ts�gbees�ss� v�lik. Nem D�l ellen harcolunk, hanem a d�liek�rt. – majd k�rben�zett a halottakon – Most pedig el�sz�r t�bort ver�nk, majd �sszeszedj�k az elesetteket. A falubelieket egy helye, �s a katon�kat egy m�sikra. Mindkett�nek megadjuk a v�gtisztess�get. Ezek a katon�k is csak �ldozatok. Mire lenyugszik a nap, �gjenek a m�gly�k! Holnap pedig folytatjuk utunkat.

Alkonyatba hajlott m�r a d�lut�n, mire v�geztek. Brohuk k�k volt, �s �rezte a m�g nemr�g meghaltakb�l �rad� retteg�st, amelyet azok �ltek �t a t�mad�s alatt. Egyszerre t�rt r� mindegyik�k f�jdalma, �s k�ts�gbees�se, �s olyan megsz�llotts�ggal hordta azok sz�tsz�rt testeit egy helyre, mintha a majdani l�ngra gy�jtott m�glya megszabad�tan� �t a f�jdalomt�l. De jobban f�jt tal�n neki l�tni katon�it, ahogy azokon egyre jobban �rr� lett a tehetetlens�g �rz�se.

Brohuk p�nc�lj�n m�r a m�gly�k l�ngj�nak k�pe t�kr�z�d�tt, mikor felt�nt a k�t gy�gy�t� t�nd�r az �gen. J�tt�k rem�ny volt. �g�ret, hogy tal�n onnan hoznak, h�rt, ahol m�g tehetnek valamit.

- Sokat adn�k az�rt, hogy lovaim olyan sz�rnyat kapjanak, mint a ti sz�rnyaitok! – k�sz�nt�tte �ket Brohuk – Akkor tal�n id�ben �rkezt�nk volna ide is!

- A k�vetkez� helyre bizonyosan id�ben oda�rtek – v�laszolt a t�nd�r nagyot s�hajtva, mikor l�tta a szertart�st – Norvulon k�r�l minden csendes, de ann�l nagyobb a mozgol�d�s a t�bbi kir�lys�gban! Egy lovasokb�l �ll� csapat ma reggel indult �ilontb�l, Rahutef kir�ly v�ros�b�l. Siker�lt kihallgatnunk �ket, amikor elhagyt�k a v�rost. �gy hallottuk, hogy innen a szomsz�dos keleti kir�lys�g fel� tartanak, az egyik kis hal�szfaluba.

- �k is hasonl� �lt�zetben vannak mint a t�bbi? – k�rdezte Brohuk

- Abban bizony.

- Nem �rtem, hogy mi veszi r� �ket arra, hogy egym�s orsz�g�t t�madj�k meg a mi katon�ink k�p�ben! – ki�ltott Brohuk – Lesovar sereg�t m�g �rtettem. Lorena ott van, k�pes volt beh�l�zni, de mi vez�rli a t�bbi kir�lyt?

- A Sz�vets�g Brohuk! – Lorena meg�zente, hogy sz�vets�gre l�ptek a d�li kir�lys�gok – Nem az az �rdekes, hogy mivel vette r� �ket erre, hanem az, hogy sikeresen! A Sz�vets�gesek egym�s n�peit puszt�tj�k csak az�rt, hogy ellen�nk hergelj�k azokat!

- Ezzel kell teh�t mostant�l szemben�zn�nk! Mondj�tok el nekem pontosan a k�vetkez� falu nev�t, majd gyorsan rep�ljetek vissza Trowelhoz, �s �rtes�ts�tek a v�ltoz�sokr�l!

- Mind�ssze f�lnapi �tra van innen l�h�ton a foly� ment�n. Ha hajnalban elindultok, akkor k�nyelmesen be tudj�tok �ket v�rni m�g a g�zl�n�l. Ha minden a terv szerint halad, akkor csak este �rnek oda.

Alig fert�ly �r�t maradtak a t�nd�rek, m�g megbesz�ltek Brohukkal minden sz�ks�geset, majd siet�sen elrep�ltek Gulginia fel�.

Napkelte el�tt m�r k�szen �llt a csapat. Felnyergelt�k a lovakat, majd a foly� fel� vett�k az ir�nyt, hogy kelet fel� fordulva elv�gjanak a k�vetkez� t�mad�snak. A nap delel�re h�gott, mikor megpillantott�k a g�zl�t. N�h�ny ember akadt az �tjukba, mind falubeliek voltak. Brohuk elmondta nekik, hogy mi miatt j�ttek, �s sz�lt, hogy a falu lakoss�ga amilyen gyorsan csak tud, menek�lj�n a k�zeli hegyek v�delme al�.

�ppen csak annyi idej�k maradt, hogy megv�rj�k, m�g mindenki elment a falub�l, majd visszat�rve a g�zl�hoz, megl�tt�k az addig b�k�s vid�kre bet�r� lovasokat. Nem voltak t�l sokan. L�that�an nem arr�l sz�lt a k�ldet�s�k, hogy gy�zelemmel t�rjenek vissza, csup�n arra voltak elegen, hogy n�h�ny fegyvertelent gond n�lk�l kard�lre h�nyjanak.

Brohuk �sszesz�k�lt szemmel pr�b�lta a k�zeled�k arc�t f�rk�szni. Soha nem tette ezt. Nem �rdekelt�k az ellens�g katon�inak �br�zatai. Nem akarta tudni, hogy azok mind emberek, egyk�nt gondolt r�juk, amelynek a neve Ellens�g. De most k�rd�sek kavarogtak benne. Mi�rtek, �s hogyanok. Pr�b�lt r�juk v�laszt tal�lni, �s azt gondolta a k�zeled� arcokban megfejti azokat. Egy alig feln�tt szemp�rra esett �les szeme. Riadt, tiszta-k�k szemp�rra.

- Bev�rjuk �ket uram? – k�rdezte katon�ja

- Be bizony – felelte Brohuk – megv�rjuk, m�g t�madnak

M�r csak �tsz�z l�p�snyire voltak egym�st�l, �s l�that�an meglepte �ket, hogy egy lovascsapat v�rakozik r�juk a v�dtelen hal�szfalu helyett.

- Kik vagytok? – vetette oda Brohuk

- Neked azzal semmi dolgod, �s jobb, ha nem is firtatod! – felelte az ellens�g parancsnoka

- M�r hogyne volna vele dolgom, mikor kir�lyom sz�neiben �rkeztek! – v�laszolta Brohuk

- Utolj�ra mondom, el az utunkb�l! – felelte a m�sik

- N�zz a seregedre, �s azt�n fontold meg, hogy ki , �s mit mond itt utolj�ra! – Brohuk kiv�lva csapat�b�l, k�zelebb l�pett az ellens�g soraihoz – Nem ti vagytok az els�, akiket k�nny�szerrel Gothen�r m�nes�re �ltett�nk, de jobb, ha tudod kapit�ny , hogy nem csak a mi kardjaink fenyegetnek benneteket, hanem az aranyl� sereg katon�i is!

- Nem �rtem, mir�l besz�lsz, �s nem is �rdekel! – v�laszolt a m�sik – Engedj utunkra! Nem fenyeget minket senki, csak te pr�b�lkozol vele, de jobban tenn�d, ha felhagyn�l ezzel.

- Ha �sszefogn�nk..- folytatta Brohuk – A biztos hal�lb�l menten�d meg a katon�idat!

- Az aranyl� sereg soha sem t�madna r�nk – v�laszolta az ellenf�l parancsnoka – Nincs sz�ks�g�nk veletek �sszefogni!

- Nocsak? �s ugyan mi�rt nem t�madn�nak r�tok? Csak nem az�rt, mert a Sz�vets�g tagjai vagytok?

L�that�an megzavarodott a m�sik a k�rd�sre, de Brohuk folytatta: - Nem k�rdezed kir�lyod parancsait, csak v�grehajtod azokat! De a kir�lyod m�r nem n�pedet szolg�lja, hanem az Uralkod�n�t, aki benneteket haszn�l fel arra, hogy az aranyl� serege gy�zelemben t�nd�k�lj�n – az ellenf�l parancsnoka egyre zavarodottabban n�zett, de Brohuk nem hagyta abba – Egy kis hal�szfalut akartok megt�madni, akiknek es�ly�k sincs arra, hogy megmenek�ljenek. Mit gondolsz vit�z uram? Mi�rt nem kapt�l t�bb katon�t? Mert az es�lytelenekkel szemben el�g ennyi is, de az aranyl�kkal szemben pedig neked nincs es�lyed, �gy �ldozatnak elegen vagytok ti is!

- Uram , igaza lehet! – l�pett az ellenf�l parancsnoka mell� egy a katon�i k�z�l

- Csak �res fecseg�s! Rahutef kir�ly sohasem tenne ilyet! Vissza a helyedre katona! – f�rmedt r� a parancsnok

- Tudtad-e vit�z uram – folytatta Brohuk – Hogy az aranyl� sereg halhatatlan gostherek serege?

- Miket hordasz itt �ssze? El�g legyen a s�letlen besz�db�l! Nem ez�rt j�tt�nk, hogy ezt hallgassam, hanem , hogy amit kell, elv�gezz�k!

- Teh�t nem tudtad! – felelte Brohuk

- Halhatatlanok! – nevetett az ellenf�l parancsnoka – Akkor neked sincs semmi es�lyed sem.

- Halhatatlanok, de nem elpuszt�thatatlanok! N�lam a m�reg ellen�k!

- Nem hiszek neked!

- K�ss�nk alkut- felelte Brohuk – V�rjatok egy keveset! Hamarosan megjelennek, ha r�tok t�madnak, nekem lesz igazam. Adok nektek a m�rgezett fegyvereinkb�l. R�nk n�zve csak ugyanolyan fegyverek, mint b�rmelyik m�sik, de a gostherekre v�gzetesek. Ha igazam van, akkor nem �lltok itt v�dtelen�l, �s es�lyetek van t�l�lni. Ha nincs, akkor t�madjatok k�z�sen r�nk! Mi veszteni val�d van?

A parancsnok nem sz�lt semmit. H�tat ford�tott Brohuknak, �s tan�cskozni kezdett a katon�ival. P�r perc m�lva visszafordult.

- Rendben. K�t �r�t adunk nektek. Ha addig nem jelenik meg az Uralkod�n� sereg�b�l senki, akkor nem �ll�thattok meg minket!

Brohuk b�lintott, majd visszat�rt az �v�ihez. Parancsot adott, hogy adjanak az ellenf�l katon�inak a m�rgezett fegyverekb�l, de f�leg a nyilakb�l.

- Mire volt ez j� uram? – k�rdezte a katon�ja

- Nem dolgod, hogy tudd. – v�laszolta Brohuk, majd r�n�zett a katon�ra, �s elmosolyodott – N�velj�k Trowell sereg�t.

N�ma csendben, fesz�lten telt a v�rakoz�s. Az ellenf�l parancsnoka egyre g�nyosabban m�rte Brohuk sereg�t, majd l�that�an kezdtek felengedni a Brohuk szavai �ltal kiv�ltott meglepet�sb�l. Brohuk katon�i k�z�tt pedig egyre m�ly�lt a csend.

- Tal�n kev�snek bizonyult a k�t �ra uram – suttogta a Brohuk mellett �ll� katona

- �ppen el�g lesz – felelte Brohuk fesz�lten. – Lorena megv�rja , ameddig csak h�rmond� marad a falub�l.

Hamarosan a t�volabbi mez�k felett aranyl� d�lib�bk�nt f�nylett a k�zeled� sereg. Az ellenf�l soraiban a g�nyos pillant�sokat felv�ltotta a d�bbenet. Fel�ll�tott�k soraikat, �s fesz�lten v�rt�k, hogy mi k�vetkezik. Nem messze voltak m�r a gostherek, �s �gy rohantak alattuk a Gerumanok, mint az ork�n.

- Ezek t�madnak uram! – ki�ltott�k Rahutef katon�i

- De t�madnak �m, hogy az a mennyd�rg�s m�nk� csapjon k�z�j�k! – ki�ltotta a parancsnok, majd odafordulva Brohuk fel� – Nem tudom, hogy ki vagy, de igazad volt! De most azt mond meg nekem, hogy akkor is igazat mondt�l-e , amikor azt mondtad, hogy halhatatlanok?

- De m�g mennyire, hogy igazat!

- �s a m�reg? A m�reg is igaz volt?

- Igaz! De a m�rget bel�j�k is kell juttatni! �gyhogy azt aj�nlom j�l forgass�tok a fegyvereket, mert k�l�nben mindny�jan odavesz�nk!

- Abba hiba nem lesz!... Bar�tom! Mi a neved?

- Brohuk - felelte az. �s a tied?

- Onear – a parancsnok szeme szikr�kat sz�rt. – Az �jakat! – ki�ltotta – felk�sz�lni!

Brohuk katon�i jobb oldalon tett�k ugyanezt. Egyre k�zeledett az aranyl�sereg,

T�z! – ki�ltotta Brohuk! – Kirep�ltek az �jjak, �gy mint a sz�l. Az aranyl�k k�z�l n�h�ny a f�ldre esett, de rohantak tov�bb. – M�sodik sor az �jakat! – ki�ltotta Brohuk – T�z! – Amint kirep�tett�k azokat is, Onear elki�ltotta mag�t : - Rohamra!

Egy pillanat m�ve volt, ahogyan egym�snak fesz�ltek. �rd�gi ki�lt�sokkal, �s v�r�s d�hvel. A gostherek l�that�an er�f�l�nyben voltak, de Brohuk tudta, hogy valami megn�veli az � erej�ket is, az pedig a szenved�ly. Szikr�kat vetettek a kardok, ahogyan �sszecsaptak. Brohuk bevetette mag�t a csata k�zep�be. Tal�n nem csak a kardja gyilkolt, hanem a szeme szikr�ja is. Egy pillanatra n�zett k�rbe, �s l�tta maga mellett k�zdeni Oneart is. �gy kaszabolt�k az ellent, mint a fejsz�k az erd� f�it. Mi adott nekik er�t? Az �sszefog�s. �jult er�vel, egy�ttesen rontottak a gostherekre, akik hullottak mint a legyek.

- Ne n�zz r�juk tov�bb Onear, ha elpuszt�tottad �ket! Ne n�zd miv� lesznek! – ki�ltotta oda Brohuk – Egy gosther l�ndzs�j�t v�dte ki a pajzs�val.

- Egyre kevesebb Gosther k�zd�tt tov�bb. Hogy elmenek�ltek, vagy eleny�sztek, a harcol�k nem figyelt�k. Brohuk egy pillanatra k�rben�zett gy�zelemittasan, kereste �jdons�lt bar�tj�nak az arc�t, mikor eltal�lta az ellen�g kardja. Brohuk szeme kikerekedett, �s els�t�t�lt el�tte minden a f�jdalomt�l. Abban a pillanatban v�gta kett� a b�zl� gosthert Onear kardja.

- Hogy a fene abba az undor�t� l�tedbe! - Gyorsan �temelte a maga lov�ra Brohukot, �s t�volabb lovagolt vele a csat�t�l. M�r nem volt sz�ks�ges visszamennie. Csak a menek�l�ket l�tta a Gerumanok h�t�n.

Brohuk katon�i az �v�ivel egy�tt j�ttek oda hozz� sz�lling�zva innen-onnan, hol csata d�lt. Onear tan�cstalanul �llt a katon�k gy�r�j�ben, majd d�nt�tt.

- Brohukot vissza kell vinni kir�lyotokhoz! Mi nem mehet�nk vissza a mi�nkhez. �gy h�t foglyaitokk�nt kell veletek menn�nk Gulgini�ba. Ott kir�lyotok d�nt majd tov�bbi sorsunk fel�l. Katon�k! – sz�lt az �v�ihez. – K�vess�k Brohuk csapat�t! El�tte azonban szedj�k �ssze a sebes�lteket, hogy mihamarabb gondos kezek k�z� ker�ljenek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.