grafitnyomok
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
>Menü
 
MÁSIK FÓRUMOM
 

Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz!

 
hangos versek
 
Novellák, rövidebb prózai írások
 
Vezeklés (készülő regény)
 
HANGULATOK Hang-kép-vers egyben

 Indítsd el a zenét, nézd a slideshowt, és olvasd a verset!

Trafic

Belle Nuit

Air

Adagio

Unforgetable (Felejthetetlen)

Vártál, vártalak

Bár elmondhatnám...

 

 
Újabb írásaim
 
Verseim

  

 
Nagy lelkek törékeny életekben (kedvenceim)

Edith Piaf (Sinka Zsuzsanna írása)

Leonard Cohen

Jim Morisson

 
Verseim angolul
 
Bannercsere

 

 

Bannersite:

Több, mint 50 kategória között kereshet érdeklôdési körének megfelelô honlapokat. Ha népszerusítené honlapját akkor is látogasson el ide!

 

Bannerműhely: 

 

 

 

 

Bagolyvár:

 
Középfölde:
 
 
Csingi oldala:
 
 
Tündérkéz
 
A Hauer Pódium plakátjai

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az oldalon használt kódok

A legördülő menü kódja

Segítség a legördülő menü kódjához

Itt próbálhatod ki a kódokat (köszönet érte Vikinek - Bannerműhely)

Kódpróbáló lap kódja (Vikitől - Bannerműhely)

"Saját képeim" scriptje (jobb oldalon)"

"Saját képeim" scripthez leírás. Köszönet érte Hitetlennek

 
Szép képek nektek

 

Kagaya Zodiac (I)

Kagaya Zodiac (II)

Tündérek

Fantasy

Fantasy II

 
Ajánlataim

A Legjobb Scriptek Szállítója 

 

 

 
saját fotóim
 
41.fejezet/2

 

Másnap este Visradban felfegyverkezve állt mind, ki élt , és mozgott. Még a szél sem zúgott. Várta, hogy merről kell fújnia jobban zászlókat. Selevir Trowell mellett állt a vár fokán úgy, mintha nem is érte aggódott volna a vár népe egy egész álló hétig. Mellettük Einowreth, Balthasar, Rafael, és Darion .A két mágus is farkasszemet nézett a tájjal, amelyen még kóbor madárraj sem húzott végig.

- Meddig várunk Rhundel? – kérdezte türelmetlenül Leowin

- Ameddig meg nem érkeznek – felelte Rhundel - De már úton vannak

 

 

Már a feszültség a tetőfokára hágott a várakozókon, amikor meglátták őket. Elől haladt Lesovar serege megcsappant katonáival, de mögöttük az aranylósereg, mint a tenger öntötte el a Visradot körülvevő pusztaságot.

 

Selevir szíve majdnem kiugrott a helyéből, mikor megpillantotta a menet élén Lorenát. A várfalak tetején az íjászok megfeszítették húrjaikat, és várták, hogy a támadók lőtávolságon belül kerüljenek. Az aranyló sereg fáklyáinak fényét sokezerszeresen tükrözte vissza aranypajzsaik fénye, hogy majd belevakultak Trowell íjászai. A király felemelte kardját, majd várt. Selevir figyelte királyának parancsát, szemeit résnyire szűkítve próbálta felmérni az ellenség távolságát, majd maga is felemelte kardját, és pár pillanat múlva leengedve elkiáltotta magát: - Tűz! – mint az esőcseppek, úgy záporoztak Visrad nyílvesszői, majd megállás nélkül tovább, és tovább. Az aranyló sereg mögött kezdtek feltűnni a fehéren világító kísértetek, melyek bolyongva vették körül az Uralkodónő seregét. De az egyre csak közeledett, elvesztett katonáink hiánya fel sem tűnt a hatalmas tömegben.

- A külső várfal erős – mondta Trowell a mellette álló Rhundelnak. Ha tudjuk tartani, akkor nagy baj nem lehet.

- Ezt Lorena is tudja – válaszolta Rhundel – nem tudom, mire számít, de valamit tervel, különben nem támadott volna. Minden gyakorlottabb katonánk itt van fent, egyedül a kapukhoz voltunk kénytelenek a fiatalabbak közül válogatni. Őket csak akkor tudják megtámadni, ha bejutnak a várfalon keresztül.

 

 

A gostherek egyre közelebb kerülve tüzes nyilakkal lőttek vissza. Sorban hulltak a vár faláról a katonák, de átvették helyüket, akik addig mögöttük álltak.

 

Már egészen a vár fala alá értek, és megkezdték a rohamot. Mint a hangyák úgy szaladtak fel a falnak támasztott létráikon.

Rafael egy pillanat alatt ugrott fel a várfalra, és úgy nyisszantotta le két gosther fejét egy suhintással, hogy azoknak még meglepődni sem volt idejük. Einowreth , és tündérei egy kupacban küzdöttek, mellettük Trowel kaszabolta akit csak ért.

Balthasar hatalmas hátát Selevir a maga jobbján látta, csak pengéjét lehetett felvillantva látni időnként, ahogy forgatta kardját. És az aranylók csak jöttek, és jöttek úgy tűnt: szinte megállíthatatlanul.

Selevir szeme az uralkodónőt kereste, majd látta, hogy az lent van oldalt a várfalak tövében, és várja, hogy katonái belülről kinyissák a kapukat.

- A kapuk! –kiáltotta Selevir – Védjétek a kapukat!

- Nem tudunk több embert leküldeni Selevir! Úgy jönnek a falakon, mint a hangyák! – szólt a tündérkirály

- Ha sikerül kinyitniuk, akkor elvesztünk! Túl kevesen vannak odalenn.

- Rendben! Velem nem bánnak el olyan könnyen, mint azzal a pelyhedzőállú gyereksereggel! Magam megyek! - Einowreth ekkor leszaladt a külső várudvarba követve a leszökő aranylókat. Két gosther már a kapukat nyitotta, mikor Einowreth utolérte őket. Selevir a tündérkirály segítségére sietett, mikor hirtelen valahogyan az aranylóknak sikerült kinyitniuk a kaput. Selevir egyből megpillantotta Lorenát, ahogyan a lován ül. A gostherek özönleni kezdtek a várkapun befelé, néhány gulginiai, és a tündér nagy nehezen próbálták visszazárni, miközben Selevir és Einowreth az aranylókat kaszabolták.

 

 

 

 

 

 

 

- Igyekezzetek! – kiáltotta oda a kapuhoz Selevir – Egyre többen lesznek, ha nem zárjátok vissza időben!

 

Hosszú ideig küzdöttek lent a betolakodókkal. Einowreth Selevirrel váll-váll mellett harcolt, mellettük a fiatalabb katonák igyekeztek minél több gosthert felnyársalni. Már kísértetek tömege lepte el a várat, fájdalmas hangjuk elvegyült a csatázok zajával. Izzadságcseppek keveredtek vérrel a harcolók testén, és az aranylók szinte önkívületben támadtak megérezve a küzdelem eme mámorító szagát.

Selevir fülében saját szívverése visszhangzott, elnyomva a körülötte lévő zajt. Annak ütemére mozgott, mintha földöntúli sámánok dobolnák benne az élet násztáncát a halállal.

Lorena nem messze tőle hangtalanul, mozdulatlanul figyelte. Selevir megérezte az Uralkodónő jelenlétét, és még inkább küzdött. Minden szúrása egyenként szaggatta fel önnön sebeit is, nyomában könnytelen zokogással égett a szeme.

Lorena hangja ébresztette kábulatából:

- Itt vagy hát fiam! Emlékszel-e még, ki tanított kard forgatni?

Selevir lassan, megnyugodva fordult a hang felé. Körülötte csak feléledő kísértetek maradtak. „Itt az idő” gondolta, majd a királynővel szembefordulva válaszolta: - Emlékszem, te kígyók talpnyalója! Most megtapasztalhatod, hogy mennyit fejlődtem!

- Éppen ideje! – felelte Lorena – Kimersz-e állni velem?

Selevir leengedve maga mellé a kardját, és megvárta, míg Lorena leszáll a lováról. Közben a várkapunál belül Einowreth társaival folytatta ádáz küzdelmét vívta a kapukért, de Selevir nem látott mást, csak az Uralkodónőt.

Lorena támadást kezdett, és Selevir ügyesen kivédte. Először csak lassan, alig mozdulva méregették egymás erejét, csak szemük-akaratuk küzdött ádázan, meg akarván törni a másikat. Ízlelgették egymás közelségét, játszottak , mint vad, és áldozata. Mindketten a vadnak akarták hinni magukat, és áldozatnak a másikat, de a félelem már ott lakozott mindkettejük szemében: áldozatokká válhatnak mindketten. Látszott, hogy hosszú ideje várták ezt a küzdelmet, nemes, és megismételhetetlen pillanatként tisztelték, amit kapkodással csak megaláznának, és megalázottnak lenni a legnagyobb félelme volt Selevirnek, és Lorenának is.

- Ma este eljött az utolsó órád fiam! – mosolygott Lorena

- Vagy a tied! – felelte Selevir , majd rátámadott az uralkodónőre. Jobbról ejtett egy metszést, de csak a ruháját érte a pengéje

- Nem elég gyors! – nevetett Lorena, de abban a pillanatban már szúrt is. Selevir gyorsan lefogta kardjával a szúrást, majd támadni kezdett. Egy hajszál választotta el attól, hogy eltalálja, mikor meghallotta maga mögött Einowreth jajkiáltását. Egy pillanatra lankadt meg csak a figyelme, s Lorena pengéje máris a nyakán volt

- Nem! Így nem kell. – biggyesztette a száját az Uralkodónő – Mi a fontosabb? A barátod? Még mindig akad valaki, akiért feláldoznád magad? – leengedte a kardját, és megvetően nézett Selevirre. – Tekints a barátodra fiam!

Selevir dühödten nézett vissza rá, de szemeit újra a tündérkirályra fordította. Már csak azt látta, amikor a gosther kihúzta Einowreth vállából a kardot

- Csak ezt ne! – kiáltotta, és rávetette magát a gostherre. Maga előtt tartott kardja teljesen átszúrta azt, úgy, hogy testét a földbe szúrta.

Einowreth a halott gosther mellett feküdt, erőtlenül, halkan szűrte a szavakat: Megsebesültem Selevir – mondta – Ne hagyj így kérlek! Pár perc múlva minden emlékem elzárva lesz, és velük együtt én is a mindenség börtönében.

 

 

Selevir feje zúgni kezdett, s Lorena csak nézte őt mozdulatlanul.

 

- Ezt nem tehetem , a barátom vagy! – mondta Selevir

A tündérkirály elmosolyodott – Éppen azért kell, hogy megtedd! – majd a királynőre nézett – Talán mégsem tudott elpusztítani belőled minden érzést

- Nem bizony – suttogta az uralkodónő – annyi megmaradt, hogy elég legyen, hogy elpusztítsa. Ó milyen megható jelenet! És mennyire untat! Ha megteszed Selevir, a fájdalom örökre megöl benned mindent, és az enyém leszel. De akkor esélyed sem lesz arra, hogy megküzdj velem!

Selevir tekintete egyikről a másikra esett, majd egy hirtelen mozdulattal kihúzta a még földön fekvő aranylóból kardját, és beledöfte a tündérkirály szívébe. Barátja ekkor elmosolyodott, és megszorította a kezét.

- Jó barát vagy Selevir – és örökre lecsukta a szemét

Selevir szeméből elkezdtek ömleni a könnyek, majd hirtelen megszűnt körülötte minden. Nem látott semmi, és nem hallott semmit, csak távoli, visszhangzó zajokat. Lorena hangját vette ki közülük, aki nevetve mondta

- Azután is megölhetted volna, hogy megküzdesz velem! De elvakított a barátod bizalma, amit beléd vetett.

 

 

Ez volt az utolsó, amit hallott, aztán soha többet semmit.

 

 

 

 

 

 

 

A katonák küzdelmére Rafael lett figyelmes, és többed magával lesietett a segítségükre. Az aranylók serege újult erővel özönlött a várba, a várfalon megszűnt a támadás. Trowell katonái lesiettek mind Rafael után, hogy védjék a várat immár belülről. Az őrző tündérek serege ekkor szoros rajba tömörülve a levegőből támad a gostherokra felfegyverkezve millió, apró tűhegyes mérgezett nyíllal. Gragorus már-már az őrület határán állt fent a várfal egyik tövében, látva hogy áll a küzdelem. Már az asszonyok siettek fel a vármélye rejtekeiből, hogy maguk is csatasorba álljanak, csak ő állt ott, és dühödten ütlegelte magát, amiért teste fogyatékossága miatt, még meghalni sem méltó. Dühödten kapott magához egy lándzsát, és teljes nagyságban belemártotta a méregbe. Apja hangját hallotta meg, ahogyan a küzdelem hevében kiabál, majd meglátta, ahogyan hátulról nekitámad egy hatalmas gosther. Gragorus megfogva a lándzsája végét, lefelé tartva azt megállt a várfalon, és levetette magát egyenesen a gostherra. A mérgezett lándzsa eltalálta a gosthert a koponyáján keresztül belefúródva egészen a földhöz szegezte. Hestor támadásra lendült kardja pedig saját fiába fúródott.

 

Ebben a pillanatban lecsapódtak a hatalmas vaspántok , és a vár újra zárva volt.

Mindenki meglepetésére Lorena nemsokára visszavonulót fújt, majd az aranylókkal együtt eltűnt Visrad közeléből.

Einowrethre, és Selevirre Balthasar talált rá.

Rhundelt a várkapunál lelték meg, ahogyan a zokogó Hestort támogatja

- Ne szólj Hestor! Ne átkozd magad tovább! - mondta Rhundel – Megölted a testét, de még a születéséről sem döntöttek a Nagytanácsban. Ne temesd el még egyszer , hisz azt sem akartad soha, hogy igazából megszülessen! Hagyd, hogy döntsenek róla meggyőződésük szerint!

Gothenar nem sokkal később megjelent Visrad városában, hogy elvigye magával Einowrethet. Átölelte a zokogó Shrahinát, majd Rhundelhoz fordult.

- Selevirt nem vihetem magammal. Él.

- Igen Gothenár. Csak meghalt benne a lélek.

- Nem halt meg az sem. Lorena elvette minden életerejét.

- Visszaszerezhetjük? – kérdezte Shrahina

Gothenar ránézett, majd elmosolyodott: - Lorena szemében láttam ezt valaha régen, ami most a tiedben. Ő is egy csodálatos embernek lett a rabja, mint ahogyan te is. Igen, de csak az szerezheti vissza, aki Selevir véréből való.

 

 

- A gyermekei?

 

- Igen ők. Meg kell keresniük a kék mezőn túl Selevir anyját, hogy felébresszék benne fia iránt a szeretetet. – körbenézett az egybegyűlteken – Hiába szerettétek mindnyájan, az átok ellen csak az védhette volna meg, és az is adhatja vissza emberi mivoltát.

- Mi lesz Gragorussal – kérdezte Rhundel, majd szemével a trónterem sarkában magába roskadó Hestorra pillantott

- Erről még nem mondhatok semmit – felelte Gothenar. A teste halála már réges-régen bekövetkezett, amikor azt ő birtokába vette, de őmagáról még döntenünk kell. Sajnálom. Egy ideig várnotok kell a jövőjét illetően. - majd körbenézett: Ki viseli majd a gyermekek sorsát?

- Én.- felelte Shrahina – Én felnevelem őket. Gothenar! – szólt – Miért csak az egyikük kék?

- Mert a kékek, csak az emberekkel közösen tudnak szebb jövőt kovácsolni. Egyikük sem több, mint a másikuk. Ha megtalálják egymásban azt, amit tisztelhetnek, akkor képesek közös ügyért harcolni. Addig menthetetlenek.

Még valami, amit fontos tudnotok...- nézett körül az egybegyűlteken – Lanát nem vittem magammal.

- Hogyhogy? – kérdezte Shrahina döbbenten

- Úgy, hogy nem halt meg. Valaki elvitte Rhundel házából, és megmentette az életét. Ezek a gyerekek sokkal fontosabbak, mintsem hagyják meghalni azt, aki elvezetheti a gonoszt hozzájuk.

- Hol van Gothenár? Hol van? – kérdezte Rhundel izgatottan

- Azt nem tudom, csak azt, hogy valaki olyannal, aki Diabolust szolgálja, mert hiába kerestem, nem akadtam a nyomára. – felelte gondterhelten Gothenar

- Escatle! - kiáltott fel Rhundel – A keselyűszemű nem egyszerű piaci kuruzslóhoz járt! - szeme szikrázott a dühtől – Hogy történhetett meg mindez a szemem előtt!?

- Már nem érdemes ezen tépelődnöd suttogó! Escatle nemhiába nem önmaga követte el ezt, hanem egy befolyásolható buta asszonnyal. Ezért nem láttál át rajta, mert csak az ostobaság járt-kelt előtted, aki irányította, önmaga láthatatlanul, a háttérben dolgozott.– Így én is úgy találom a leghelyesebbnek, ha Shrahina felügyel a gyermekeikre a jövőben.

 

 

Fellobbantak a máglyák aznap este Gulginiában. Temették halottaikat, akiket Gothenar átvitt a kék mezőn túlra.

 

 

 

 

 

 

 

 

Még nincs hozzászólás.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
 
Barátaim írásai
 

Az oldal jelenleg csak mint virtuális könyv szolgál a saját írásaim tárolásához. Láthatóan elavult, nélkülöz minden új elemet, ennek az oka, hogy több mint tíz éve szinte hozzá sem nyúltam érdemben.

  • Írj nekem!
  •       

     

    Az új vendégkönyv. Írj nekem!

    A régi vendégkönyv,

     
    ...
    Indulás: 2005-09-05
     
    Barátaim, költőtársaim oldalai
     
    Irodalmi oldalak
     
    Kedvenceim
     
    Érdekességek, tudomány
     
    Egyébb, és csere linkek
     
    IP
     

    PIKKIN SHOP - Márkás cipõk, jó árak! - VANS, NEW BALANCE, CONVERSE, NIKE, PUMA, LEVI'S - KATT A CIPÕKÉRT!:)    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Sok asztrológiai és ezoterikus olvasmány,szoftverek,horoszkóp megrendelési lehetõségek diplomás asztrológustól! Kattints    *****    A legmenõbb mandalás póló a tied lehet! Kattints ide!    *****    A legjbb cicás póló a Pólómánia oldalán! Kattints!    *****    Horoszkóp minden érdeklõdõnek, diplomás asztrológustól. Rendeld meg, a nagyon részletes analízist és 3 év elõrejelzést!    *****    Gyémánt Erika blogja. Gyere és nézz be!    *****    Tarot kártyajóslás kedvezményes áron - Norina Tarot.    *****    Egy jó receptet keresel? Kattints, és válogass, a jobbnál jobb receptek között!    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Kiket várunk nagyon? ismerd meg a keresett és canon karaktereinket :)    *****    "Nekem nem kell a valóság! Én varázslatot akarok!" - Tennessee Williams    *****    Írásaim, Verseim, Gondolatok ~ Norina Wallace Oldala    *****    Mit érez irántad? Miért viselkedik úgy, ahogy? Megcsal? - A Tarot kártya tudja a választ! Norina Tarot    *****    <<< szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték - szerepjáték >>>    *****    AemyDesign.hu teljes kódolt designek gportalra és wordpressre, kódok, tutorialok. képek - AemyDesign.hu - AemyDesign.hu    *****    Blog, regények, hangulatok, zenék, vagyis minden, ami egy kicsit én, egy kicsit Nova-Time    *****    ÉS MI LESZ AZ ÁR, AMELYET MEG KELL FIZETNI MÁGIÁÉRT? MIRE LEHET KÉPES EGY DRUIDA, KI HOSSZÚ ÁLOMBÓL ÉBRED?    *****    Párkapcsolat, karrier, pénzügyek - elakadtál valahol? Szeretnéd tudni a válaszokat? Akciós Tarot kártya elemzés!    *****    and i know now that this world will never be enought