Lorena szob�j�nak titkos ajtaj�ban �nnepl�be �lt�zve v�rt. Szem�t az ablakon t�lra emelte, �s mosolyogva figyelte a t�volban �g� t�zek f�ny�t. Bel�pett a kamr�ba, �s halott fia felett percekig n�m�n �llt. Berep�lt mell� a kis sz�rke f�ny.

-Gyere h�t, �s hozd magaddal Selevir minden �leterej�t!- sz�lt a f�ny fel� fordulva az uralkod�n�, majd felemelte kezeit, �s mormolni kezdte a sz�veget:

Taruem hal se quartinem
Haltrhorm so le borvanus
Ter de hathons so le therm
Si ha serqua Diab�lus!

A gyermek teste felett sz�rke k�d jelent meg, majd a kis sz�rke f�ny beleolvadt a k�dbe. Lorena leengedte karjait, �s v�rt. A gyermek teste egyszerre gyorsan n�vekedni kezdett. Haja megn�tt, keze-l�ba hossz� lett, arca kiss� megv�ltozott. Mindez hossz� percekig tartott, majd elkezdett l�legezni. Lassan kinyitotta a szem�t, �s az anyj�ra n�zett.

Lorena felsikoltott az �r�mt�l, �s kez�be kapta fia fej�t, �s k�nnyei k�z�tt cs�kolgatni kezdte.

- Visszat�rt�l h�t gyermekem! Fiam! Visszat�rt�l hozz�m annyi �v ut�n! – minden f�jdalma �tfutott anyai sz�v�n. A hossz� �vek v�v�d�sai, k�zdelmei, minden. Zokogva, s�rva, nevetve �lelte gyermek�t. A fi� mozdulni akart, mire Lorena �szbe kapott.

- Ej! H�t persze, gyere innen err�l a rideg helyr�l! – �tkarolva seg�tette fi�t fel�lni – gyere seg�telek felkelni, �s kimegy�nk innen!

- Hagyj! Megy magamt�l is – sz�lt a fi� ridegen

Lorena megdermedt a hangra, de nem sz�lt. Anoth fel�llt, majd, mintha mi sem t�rt�nt volna, kis�t�lt a teremb�l. Lorena k�vette d�bbent n�mas�gban, remeg� l�bakkal. A fi� �gy v�gott �t anyja szob�j�n, mint aki ismeri a palot�ban a j�r�st. Egyenesen a tr�nterem fel� tartott, ahol m�r v�rta valaki.

Diabolus �lt most Lesovar tr�nj�n mosolyogva.

- �! �me! – tapsolt �r�mmel – V�gre h�s-v�r emberk�nt k�sz�nthetj�k fi�nkat!

-Na �s, hol van bel�le Anoth? – k�rdezte d�bbenten Lorena – Ell�k�tt mag�t�l, amikor fel akartam seg�teni! Nem l�tom benne Anothot, csak a test�t! �gy viselkedik, mint a kis sz�rke f�ny. De hol van bel�le Anoth?

- �! H�t nem tudtad asszonyom? A kis sz�rke f�ny mindv�gig a fiad volt Anoth!

- Az nem lehet! – esett t�rdre a kir�lyn� – Anoth kedves, �s szeret� gyermek volt! A kis sz�rk�t mi teremtett�k! Azt mondtad, hogy �gy fog Anoth test�ben �lni, mint Selevir�ben tette. Az igazi �nje mellett! De ebben nincs Anoth!

- �! H�t hazudtam neked asszonyom! – vonta meg a v�ll�t Diabolus – mondtam neked, hogy ne b�zz meg senkiben! Ez a fi� bizony teljes eg�sz�ben a te fiad Anoth! Csakhogy te mikor kis sz�rke f�nyk�nt �lt k�r�l�tted, nem �rdekelt, csak a halott teste! �gyet sem vetett�l r�! �gy teremtettem meg �n �t! Val�j�ban term�szetesen �n nem tudok teremteni, de �t �n form�ltam olyann�, amilyenn� lett, mert te, az anyja eltasz�tottad �t magadt�l!

-Te tetted ilyenn�! – kiab�lta hiszt�rikusan Lorena – Te tehetsz r�la! Anoth! – ki�ltott a fi�ra – �n mindv�gig szerettelek!

- Nem any�m, te azt szeretted, akit az eml�keidben hordozt�l!

- Te tetted ilyenn� Diabolus! L�gy �tkozott, l�gy �tkozott! – kiab�lta

- Nem, asszonyom! Ilyenek vagytok mindny�jan! �lmokat kergettek, �s �gyet sem vesztek azokr�l, akik mellettetek vannak, ut�na meg engem hib�ztattok a t�rt�ntek�rt. Nem �n!!! Te magad tehetsz arr�l, hogy ilyenn� v�lt. Elutas�tottad, �s megvetetted mindv�gig. Eltasz�tottad magadt�l, �s �n befogadtam. �n foglalkoztam vele, �n adtam neki �rz�seket....

Lorena nem gondolkozott. N�zte a gy�ny�r� gyermek�t, �s gy�l�lte. Tiszta sz�v�b�l gy�l�lte. Felkapta az egyik szuronyt a fal mell�l, �s a fi�ba sz�rta, majd kirohant a palot�b�l. L�p�seit l�ndzsak�nt k�vette Diabolus eget renget� ord�t�sa, melybe beleremegtek a palota falai, �s �gy s�v�tett kereszt�l az eg�sz orsz�gon, hogy annak lakosai f�lve borultak t�rdre. Lorena a foly�partig futott. �nmag�ra eszm�lve borult a f�ldre, felt�rt bel�le a k�bulatban t�lt�tt id� minden perce. �r�kon �t r�zta a s�r�s, majd f�radtan �lomba mer�lt. Reggel a kel� nap �bresztette. M�r �rtett mindent. K�rben�zett a t�jon, mintha sohasem l�tta volna azt. Besz�vta a f�ld illat�t, arc�t a szell� fel� ford�totta. B�re l�db�r�z�tt a reggeli hidegben, de boldog volt. �llt ott gy�ny�rk�dve mindenben, majd le�lt egy kicsit. Levette cip�j�t, �s minden ruh�j�t. Lassan l�pkedett a v�zbe, hogy �rezze annak minden cseppj�t. Utolj�ra, emberk�nt. Egyre m�lyebbre, �s m�lyebbre mer�lt, majd �rezte, hogy valaki megfogja a kez�t.

- Elj�tt�l h�t �rtem Gothenar! – suttogta

- Elj�ttem h�gom – Ideje hazat�rned.