Kocsikerekek zaja törte meg a csöndet az Északi királyság legnagyobb vásártere felé vezető úton. A bakon egy csuhás alak ült, hátul letakarva egy asszony feküdt a szekéren.

A vásártérre érve a csuhás gyorsan leszállt, majd a rakományához igyekezett. Felnyalábolta azt, majd besietett a sátorba, annak is belső , titkos lépcsőjén levitte a föld mélyébe épített lakhelyre.

Az asszonyt egy hányaveti ágyba fektette, és maga azonnal munkához látott. Tépéseket készített, és különféle üvegeket vett elő egy szekrényből.

Napokig megállás nélkül dolgozott, és ápolta az idegent.

Diabolus egyedül lépkedett az Északi királyság palotájában. Léptei kongtak az üres folyosókon, utoljára a trónterembe ment. Nem volt már senki, akit maga mellett tartott volna. Körülötte törött oszlopok, összezúzott , eltiport bútorok mutatták dühét.

Szárnysuhogás zavarta meg immár lecsendesült búcsúját. Rezignáltan szólalt meg, meg sem fordulva a hang irányába:

- Escatle! Hogy mered megzavarni magányomat! Te talán azt gondolod, rád nem érvényesek parancsaim? – mennydörögte

- De Uram, érvényesek! – felelte a Szárnyas kígyó – De azokat egy vesztes adta ki, én pedig elhoztam neki a győzelem reményét!

Diabolus azonnal megfordult, és a szárnyas kígyó előtt egy széken ülve egy fiatal nőt pillantott meg. Sápadt, és láthatóan beteg nőt, ki mégis így elesettségében is csodaszép volt. Aranybarna haja fürtökben lógott egészen a derekáig. Törékeny, aprócska teste szinte elveszett a hatalmas székben. Zavartan pillantott körbe, mint aki mit sem tud arról, hogy mi történik vele.

Diabolus kérdően tekintett Escatle-ra.

- Ez meg ki?

- Azonnal megmondom Uram, de jobb, ha elvonulunk, ugyanis neki – mutatott a nőre – immár sejtelme sincs a valóságról. Rengeteg vért vesztett, és sokkot kapott, nem emlékszik semmire.

Elvonultak a termen kívülre, majd Diabolus türelmetlenül fordult a Szárnyas kígyó felé:

- Csak nem azt akarod mondani? Mindenki azt hitte, hogy meghalt!

- De én megmentettem Uram! – mosolygott Escatle – És elhoztam neked, hogy végre megkapd azt, aki legalkalmasabb melletted az uralkodásban, és segít neked abban, hogy átvehesd az uralmat a világ felett. A legtisztább lelke van, akivel csak valaha találkoztam, és ezt a lelket te úgy formálod, ahogyan neked tetszik, hiszen minden emléke oda van már. És...- folytatta sokatmondóan – Ő az, aki el tud téged vezetni a gyermekeihez, akiket már elloptak előlünk.

Diabolus arcán széles mosoly terült szét. Megveregette Escatle vállát:

- Úgy? Tehát piaci kuruzslóból uralkodni vágysz? Hát rendben! Dél a tied! Vedd át az uralkodást, és folytasd Lorena megkezdett munkáját! Én pedig megismerkedem közelebbről felettébb izgalmas ajándékommal, akivel jól elszórakozunk majd kettecskén az elkövetkezendő években! - nevetett, majd megindult a trónteremben várakozó nő felé, hogy újra felépítse azzal a gonosz birodalmát.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés