Ind�tsd el a zen�t, n�zd a slideshowt, �s olvasd a verset!

Akiket r�mb�zott az �g...

�jjel csak csendes szuszog�s a dallam,
h�l�san n�zem a f�nyl� eget,
hogy adott kart n�kem �lelni,
�s gondoskodni k�t f�radt, csontos kezet.
Borosty�nk�nnyekk�nt akasztom
napi im�m s�haj-nyak�kre,
kiket r�m b�zott az �g,
ragyogjon azoknak �v�n sz�v�re.

�gy elrep�lt minden...
apr� l�bak botl�sa
komoly l�p�sekre v�ltva
figyelmeztet �ltem arany alkony�ra,
mert fut az id�, s ki most m�g l�p,
majd elhalad,
s csak suttoghatom a h�t�t l�tva ut�na
a szeret� szavakat.

M�g mind k�r�l�ttem,
a csak �l�k �sszet�p�r�d�tten
a l�lek nagy s�lya alatt:
mit nem tettem ma meg?
M�g mi maradt?
Halaszthatom-e holnapra,
akaszthatom-e madzagra sz�radni
izzadt homlokom...
lesz-e el�g �r�m, napom,
hogy feleljek azok�rt,
kiket felel�ss�ggel
r�mb�zott az �g?

Fiam csendben �t�lel, ha f�j,
s csak halkan k�rdezi, l�ttam-e,
hallottam-e.., hogy �rdekel-e?
Anya, k�pzeld!
S csillog az a k�t gy�ny�r� k�k szeme.
L�tom fiam, s hallgatlak,
s hogy �rdekel-e? Minden rezd�l�sed,
minden s�hajod bennem �l,
de most h�god �pp enni k�r,
�s mennem kell..., de mutasd m�gis!

L�nyom csendben megsim�t, ha l�tja,
nem d�l�k �ssze a b�nat szav�ra,
ha �letre kelek csakaz�rtis.
Kez�t kezembe kulcsolva j�n velem
s szem�ben a j�v�be vetett hitem
kacsint egyet nekem.

S a pamlagon �sszekuporodva
macska a kuty�hoz,
�desen dorombolva
s kint kapar a m�sik:
m�r a nyitott ajt�t v�rja,
lassan bevonul, csak halkan egyet ny�vog,
tegyem m�r el� v�gre a macskat�pot.

Le�l�k a f�ldre, s csak n�zem csendesen
�ket, vajon el�g-e az, ahogy szeretem
a velem �l�ket?
N�ma foh�szom elnyeli a csillog�,
�jjeli s�t�ts�g:
adjon er�t nekem gondoskodni mindr�l,
kiket kegyesen r�m b�zott az �g.