- Dehogy nincs! Máris adom, itt kell lennie valahol....- Rose előkapott egy kancsót, majd meglepetten csóválta a fejét – Ejnye! Reggel töltöttem tele, hogy legyen a vacsorához, és egy csepp sincs benne! Te ittál belőle Andrea?

- Én? Hová gondolsz? Csak most akartam egy pohárkával, az idejét sem tudom, hogy mikor ittam utoljára! – majd szélesen mosolyogni kezdett, már, ha az arcán szétterülő vicsort mosolynak lehet nevezni. – Hol is tartottam? Á! Azért kérdeztem, mert szükségem volna segítségre!

- Lana már az utolsó időben van, nem hiszem, hogy fel tudna vállalni még több feladatot – csóválta a fejét Rose

- Még több? A kicsapongó életmódján kívül mi mást csinál még? Most is mér rég itthon lenne a helye! De eltekintek efölött! Hajlandó vagyok kézbe venni az ügyeket! – emelte fel hegyes állát – A mesterem hosszú útra készül, és természetesen engem akart magával vinni, mert nem talált hozzám hasonló kiemelkedő képességekkel rendelkező egyént, és bár hatalmas áldozat ez a részemről, de vissza kellett utasítanom.

- De mégis miért kedvesem? Hiszen annyi örömöd leled ebben az ügyben! – kérdezte Rose

- Éppen Lana miatt! Hogyan hagyhatnálak itt téged magadra velük? És fontolóra vettem a dolgot, és úgy látom, hogy Lana alkalmatlan az anyaszerepre...- Rose megütközve nézett vissza rá, majd Andrea kissé változtatva hangján folytatta: - illetve szüksége van egy arra alkalmas nőnek a segítségére, aki hajlandó érte ilyen áldozatokat hozni. Téged leterhel a háztartás, Sella pedig...- sóhajtott – neki nagyon jót fog tenni mesterem közelsége. Az utazás csupán néhány hétig tart, és úgy jön vissza, mint akit kicseréltek!

- Nem tudom, hogy Sella hajlandó lesz-e itt hagyni Lanát éppen most...

- Éppen ez az! Biztos vagyok benne, hogy amilyen önző, és zsarnok, nem engedi ki a karmai közül azt a lelket! Így segítségül hívtam ma estére a hölgykoszorút. Tudod, arra gondoltunk, hogy lehetséges, hogy nem is Rhundel fogadta be őket a házba... meglehet, hogy téged használtak ki

- Miket beszélsz? Rhundel mindig velük volt!

- Biztos vagy te ebben? Ki engedte be őket? Te igaz? Aztán jelentetted a vendégeket... nem voltál a könyvtárszobában, amikor ők bementek oda.. lehet, hogy akkor könyörögtek, hogy maradhassanak... csak emlékezz!

Rose szemében bizonytalanság jelent meg. Próbált minden pillanatra visszaemlékezni, de nem volt rá képes. Összezavarodva pislogott Andreára

- Meglehet, hogy igazad van..., nem emlékszem.

- Hát persze! Mert az a jó szíved irányít! De én! Itt vagyok én! És kézbe veszem az ügyeket! – kihúzta derekát a székben, és folytatta – A hölgykoszorú tagjaival úgy döntöttünk, hogy ideje lesz ledolgozniuk a szállást, amit eddig oly önzően ingyen kaptak. Lana már alkalmatlan bármilyen munkára, de ezen majd a gyermek érkezése után változtatunk, hiszen én hajlandó vagyok lépésről-lépésre megtanítani neki, hogy milyen egy tisztességes asszony élete

- Igen Andrea, a fiataloknak szükségük van a tapasztaltabbak útmutatásaira. Látod mennyivel jobb, ha így állunk a dolgokhoz! Ő csak egy fiatalasszony, aki magára maradt – bólogatott Rose

- Snebaly! Jobb szeretném, ha más itt is így szólítanátok! - majd nyugodtan folytatta - Így van Rose, segítünk neki! De Sellának meg kell dolgoznia ezért, különben....-köhintett egyet – el kell hagyniuk a házat

- Rendben , ha így szeretnéd itt is, akkor Snebalynak szólítalak . Ez igazán semmiség .. , De, hogy elhagyják a házat!?Dehogyis! Hova mehetnének?

- Sehova. Éppen ezért el fog menni a mesteremmel. Lana pedig holnaptól nem járkálhat éjnek évadján. Ha levegőznie kell, majd én vele megyek!

- Hát, ahogy gondolod kedvesem. Én sem szívelem, hogy ilyen késői órákban még nincsenek itthon a ház lakói. Nem jó fényt vet ez a házra!

Andrea előre hajolva az asztalnál, megfogta Rose kezét, és mélyen a szemébe nézett:

- De most minden megváltozik! Minden!

- Igen kedvesem, minden – bólogatott Rose