 |
MÁSIK FÓRUMOM |
|
|
Ide kattints a rozsaszin ugyek topichoz! | | |
|
> |
|
|
| | |
|
Gondolatok, lélekszántások |
|
|
| | |
|
hangos versek |
|
|
| | |
|
Novellák, rövidebb prózai írások |
|
|
| | |
|
Vezeklés (készülő regény) |
|
|
| | |
|
Újabb írásaim |
|
|
| | |
|
Verseim |
|
|
| | |
|
Verseim angolul |
|
|
| | |
|
Bannercsere |
|
|
| | |
|
Tündérkéz |
|
| | |
|
saját fotóim |
|
|
| | |
|
|
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.21. 08:24 - |
| HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET?
A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li* átmérőjű és sok ezer láb magas lehet.
A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének.
- Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához.
Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott
- Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj ! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt földet és sziklát?
- Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz.
A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat.
Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.
- Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát?
A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nő, idővel miért ne tudnánk elhordani?
A Bölcs erre nem tudott mit mondani.
Lie Zi'*
|
[42-23] [22-3] [2-1]
| VÁRVA, HOGY A NYÚL FELFORDULJON
Egy paraszt Song tartományban kiment a földjére, és látja, hogy felbukkan egy nyúl, fejjel nekimegy egy fának, kitöri a nyakát, s holtan esik össze. A paraszt letette kapáját, leült az árnyékba, várta, hogy jöjjön a következő nyúl. Ám soha többé nem jött arra egyetlen nyúl sem, hogy ott érje el a vég - viszont attól fogva az egész tartomány a paraszton nevetett.
Han Fei Zi
|
| HOGYAN SAVANYÍTJA MEG A KUTYA A BORT?
Song tartományban egy borásznak pompás bora volt Mindig pontosan kimérte az adagot, udvariasan bánt a vendégeivel, jól látható helyen helyezte el a cégtábláját. Ám a borát mégsem tudta eladni, mert elterjedt róla, hogy savanyú. Megkérdezte öreg ismerősét, mi lehet az oka a kudarcnak.
- Nagyon vad a kutyád? - kérdezte az öreg.
- Hát persze hogy az - felelte a borász. - De mi köze ennek ahhoz, hogy nem tudom eladni a bort?
- Az emberek félnek a kutyádtól. Amikor kancsóval meg pénzzel elküldik hozzád a gyereket, hogy vegyen az apjának bort, a kutyád nekiront, a gyerek meg fél, hogy megharapja, ezért visszafordul. Ettől savanyú a borod, ezért nem tudod eladni.
Han Fei Zi
|
| A HALHATATLANSÁG RECEPTJE
Egy vándor azzal állt Yan herceg elé, hogy halhatatlanná tudja tenni. A herceg azonnal megparancsolta egyik alattvalójának, sajátítsa el az idegen vándor mesterségét, ám mielőtt ez sikerült volna, az idegen meghalt. A herceg dühbe gurult, és haragjában kivégeztette alattvalóját. Szégyellte bevallani, hogy az idegen rászedte, s megöletett egy ártatlan embert. Milyen ostoba is volt! Ha az idegen képtelen volt rá, hogy saját magának örök életet biztosítson, mi tehetett volna a hercegért?
Han Fei Zi
|
| CIPŐVÁSÁRLÁS
Egy Zheng tartománybeli férfi elhatározta, új cipőt vesz magának. Megmérte a lábát, ám de a mércét otthon felejtette, nélküle ment a piacra, a cipészhez.
- Jaj jaj, a mértéket otthon felejtettem! - kiáltott fel, és hazarohant, hogy elhozza. Mire visszaért, a piac bezárt, nem tudta megvenni a cipőt.
Hazatérése után a szomszédja megkérdezte:
- De hát miért nem próbáltad fel a cipőt?
- A vonalzóban jobban bízom, mint a próbában - hangzott a válasz.
Han Fei Zi
|
| A FÉRFI, AKI LÁNDZSÁKAT ÉS PAJZSOKAT ÁRULT
Chu tartományban egy férfi lándzsákat és pajzsokat árult.
- A pajzsaim olyan erősek, hogy nincs lándzsa, amely beléjük hatolna - mondta.
A lándzsáim olyan hegyesek, hogy nincs pajzs, amely ellenállna nekik.
Valaki megkérdezte:
- És mi van akkor, ha egyik lándzsádat belehajítják az egyik pajzsodba?
Erre a férfi nem tudott felelni.
Han Fei Zi
|
| AZ EMBER, AKIT TETETTE, HOGY TUD FŰZFA SÍPON JÁTSZANI
Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zenekarban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst.
Xuan herceg halála után Min herceg lépett a trónra, ő viszont csak a szóló előadásokat kedvelte.
Nanguo ekkor megszökött az udvarból.
Han Fei Zi
|
| MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHET A DISZNÓT?
Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.
- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan ! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.
Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? - kérdezte Zeng Shen. - A kisgyerek tudatlan, mindenben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha az anya becsapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.
Azzal leszúrta a disznót
Han Fei Zi
|
| ELEFÁNTCSONT EVŐPÁLCIKA
Amikor Zhou király elefántcsont evőpálcikákat rendelt a mesteremberektől, Ji Zi rendkívül ideges lett. Tartott tőle, ha a királynak elefántcsont evőpálcikái lesznek, nem éri be többé cserépedénnyel sem, hanem rinocérosz-szarvból vagy jade-ból faragott tálakra vágyik, és zöldség meg bab helyett olyan ínyencségeket rendel, mint az elefántfarok, meg a leopárdkölyök húsa. Később majd nem akar háziszőttes ruhát viselni, szalmatetős házban lakni, hanem selyemruhákra, palotákra áhítozik.
- Nagyon félek, hová vezet ez - mondta Ti Zi -, nagyon nyugtalanít.
Öt évvel később Zhou király kertjében a borral töltött tavacska partján állandóak voltak a tivornyák, lakomák, miközben a király tüzes vasakkal kínoztatta alattvalóit. És így elveszítette királyságát.
Han Fei Zi
|
| AZ OMLADOZÓ FAL
Song tartományban hatalmas felhőszakadás után omladozni kezdett az egyik gazdag ember házának a fala.
- Ha nem javíttatod ki a falat - figyelmeztette a gazdagot a fia -, szabad utat engedsz a tolvajoknak!
A gazdagot az öreg szomszédja is ugyanerre figyelmeztette.
Még azon az éjszakán jó csomó pénzt elloptak a gazdag embertől. A gazdag megállapította, hogy a fia nagyon okos, és szinte bizonyos volt benne, hogy az öreg szomszédja lopta meg.
Han Fei Zí
|
| A SZELLEMEK FESTÉSE
Qi herceg udvarában élt egy festőművész.
- Mondd csak - kérdezte a herceg -, mit a legnehezebb megfesteni?
- Kutyát, lovat, hasonlókat - felelte a művész.
- És mit a legkönnyebb? - kérdezte a herceg.
- Szellemeket és szörnyeket - mondta a festő. - A kutyákat, lovakat meg más élőlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplőkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerű megfesteni őket.
Han Feí Zí*
|
| AZ OKOS ÖREGASSZONY
Egy öregasszony jó barátságban élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az anyósa megvádolt, hogy húst lopott tőle, és nyomban el is kergette a házából.
- Hová mennél, te szerencsétlen? - kérdezte az öregasszony. - Majd én elintézem, hogy az anyósod visszafogadjon.
Marék szalmát húzott ki a kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.
- A kutyáim összemarakodtak valami lopott húson - mondta. - Szeretnék vinni egy kis tüzet, hogy a tűz világánál jól elverjem őket.
Az anyós, ezt meghallva, azonnal szolgát szalajtott a menye után, visszahívta a házába. Az egyszerű öregasszony nem volt valami ékesszóló, és nem tekinthető a békítés szokott módjának az sem, ha marék szalmával mennek a szomszédba tüzet kérni, de ha az ember helyes dolgot cselekszik, annak meglesz a gyümölcse.
Han Yíng kommentárjai az Énekek könyvéhez*
|
| A LÓ MEGLECKÉZTETÉSE
Egy utazó lova megmakacsolta magát, nem akart továbbmenni. Az utazó, hogy megleckéztesse a lovat, behajtotta a folyóba, majd nyeregbe ült. Mivel a ló ezúttal sem akart elindulni, megint behajtotta a folyóba. Ezt háromszor megismételte. A legtapasztaltabb lovas sem találhatott volna ki jobb receptet arra, hogy megijessze a lovat. Aki nem ért a lóhoz, csak szájhős, annak soha nem fog engedelmeskedni a lova.
Lü Buwei beszélgetései
|
| A HARANGLOPÁS
A Fan uralkodóház bukása után tolvaj osont be a palotába, el akarta lopni a bronzharangot A harang túl nagy volt ahhoz, hogy a hátán elvigye. A tolvaj kalapácsot ragadott, hogy összetörje a harangot, ám a bronz az első ütésre akkorát kondult, hogy a tolvaj megrettent: meghallja valaki, és elorozza előle a zsákmányt, ezért mindkét tenyerével gyorsan betapasztotta a fülét.
Minden oka megvolt rá, hogy aggódjon: meghallják a harang zengését, ám hogy ez ellen saját fülének befogásával védekezzék, az több mint ostobaság.
Lű Buwei beszélgetései
|
| A JÓ ÚSZÓ FIA
Egy járókelő a folyóparton megpillantott valakit, aki arra készült, hogy egy kisfiút beledobjon a folyóba. A gyerek félelmében sikítozott.
- Miért akarod a vízbe dobni azt a gyereket? - kérdezte a járókelő.
- Az apja remek úszó - hangzott a válasz.
Ebből azonban nem következik, hogy a gyermek is tud úszni.
Lű Buwei beszélgetései
|
| AKI A HAJÓT JELÖLI MEG
Egy Chu tartományba való ember átkelt a folyón, s a hajón forgolódva beleejtette kardját a vízbe. Nem habozott, azonnal megjelölte a hajó oldalán, hol esett a vízbe a kard.
- Itt ejtettem el a kardot - mondta. Amint a hajó partot ért, belegázolt a vízbe, ott, ahol a hajó oldalát megjelölte, s keresni kezdte a kardját. Minthogy azonban a hajó haladt, a kard viszont nem, a keresés kudarccal végződött.
Lű Buwei (Lű Shi Chun Qui) beszélgetései*
|
| AZ EMBER, AKIT A KÚTBAN TALÁLTAK
Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.
Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:
- Megástuk a kutat, és eggyel többen lettünk a családban !
A szomszédjuk meghallotta, mit mondtak, elmesélte a másik szomszédnak, az meg a harmadiknak, s végül az elbeszélésből az kerekedett ki, hogy amikor a Ding család kutat ásott, embert találtak a kútban.
Song tartomány hercegéhez is eljutott a hír, elküldetett Dingért, hogy a családja avassa be őt is a kútban talált ember rejtélyébe.
- A kút megásásával alázatos szolgád családja megtakarította, hogy a család egy tagja állandó vízhordásra kényszerüljön - magyarázta Ding a hercegnek -, szó sincs róla, hogy valóságban embert találtunk volna a kútban.
Zi Hua Zi*
|
| AZ ORVOS ÉS A BETEG
Ju doktor nagy hírnévnek örvendett Qin tartományban. Kioperálta Xuanwang császár testéből a daganatot, meggyógyította Hui - wang császár aranyerét.
Egy bizonyos Zhang urat állandóan hátfájás gyötört, felkereste az orvost - Nem bírom már a fájdalmakat. Tégy velem, amit akarsz, csak szabadíts meg tőlük - mondta.
Az orvos szabad kezet kapott, és haladéktalanul nekiállt a beteg kúrálásának. Kétségtelen, hogy Ju doktor ismerte az orvostudomány minden csínját-bínját, ám az a körülmény, hogy Zhang fenntartás nélkül rábízta magát, legalább annyira hozzájárult a gyors felgyógyulásához, mint a doktor tudása.
Shi Zi*
|
| AKI FÉLT A SZELLEMEKTŐL
Juan Zhu Liangnak nemcsak az esze forgott nehezen, de a bátorsága is hamar inába szállt.
Egy holdfényes éjszakán az úton sétálva megpillantotta maga előtt saját árnyékát “Ez valami szellem, aki itt lapul a sötétben” - gondolta. Felpillantott, és hajszálat látott elszállni a szeme előtt.
“Ó! Most meg felállt!” - gondolta. Annyira megijedt, hogy sarkon fordult egyre gyorsabb léptekkel indult visszafelé, végül rohant már.
Amint a házához ért, holtan esett össze.
Xun Zi*
|
| HOGYAN SEGÍTETTE VALAKI A HAJTÁSOK NÖVEKEDÉSÉT?
Egy Song tartománybeli férfi úgy vélte, hogy az ő földjén lassan növekednek a hajtások, ezért félig kihúzkodta valamennyit a földből, majd hazament.
- Ma aztán jól elfáradtam - mondta a családjának. - Segítettem a hajtásoknak, hogy gyorsabban nőjenek.
A fia kirohant a földjükre. Csak egy pillantást kellett vetnie az ültetvényre, látta, oda az egész.
A legtöbb ember azt szeretné, ha a fiatal hajtások gyorsabban nőnének. Némelyek úgy vélik, hiábavaló minden erőlködés, ezért még a gazt se gyomlálják ki közülük, mások meg azzal akarják gyorsítani a sarjak növekedését, hogy kirángatják őket a földből. Az utóbbi a semmittevésnél is haszontalanabb.
Mencius
|
| MI A KÜLÖNBSÉG ÖTVEN LI ÉS SZÁZ LI KÖZÖTT?
- Minden tőlem telhetőt megtettem a tartományért - mondta Hui Liang herceg Menciusnak. - Amikor a folyó nyugati partján elfogy ott a termés, áttelepítettem az embereket a keleti partra, vagy hozattam gabonát onnan, hogy segítsek rajtuk. Ha a keleti parton volt kevés a termés, akkor fordítva jártam el. Ha elnézem más tartományok kormányzóit, meg kell állapítanom, egyik se tesz annyit a népéért, mint én. Ennek ellenére az ő tartományaikban nem csökken a népesség, az enyémben meg nem gyarapodik. Meg tudnád magyarázni, miért?
- Felséged szereti a csatákat, engedje meg, hogy harctéri példát mondjak. Ha megszólalnak a dobok, a csapatok támadásba lendülnek. A vesztes fél visszavonul. Mondjuk az egyik harcos hátrál száz lit, a másik csak ötvenet Jogában áll-e annak, aki csak ötven lit hátrált, kinevetni a másikat, hogy az jobban megfutamodott?
- Természetesen nem - felelte a herceg. - Mindketten ugyanúgy megfutamodtak.
- Ha felséged megértette a példázatot, akkor nem azt tartja fontosnak, hogy tartományának népessége nagyobb legyen, mint a szomszéd tartományoké.
Mencius
|
[42-23] [22-3] [2-1]
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
