|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.23. 07:38 - |
| A Seth könyvből: |
[3-1]
|
A halál után és a két élet között Jon épp a múlt héten telefonált. Sally a kórházban van, egy súlyos rohamon esett át, amelynek során egy rövid időre megállt a szíve. Jon tépelődött, hogy miért imádkozzék: a gyógyulásért-e vagy azért, hogy a halál megszabadítsa az asszonyt; megkért, hogy tartsunk egy ülést az érdekükben. Seth gyakran mondta nekünk, hogy ha végeztünk itteni feladatunkkal, alig várjuk már, hogy elhagyjuk ezt az életet. Amikor a test elhasználódik, valóban meg akarunk szabadulni tőle. A túlélési ösztönnek ez nem mond ellent, hiszen a belső Én jól tudja, hogy a halál után tovább él. Mégis rosszul esett ezt Jonnak a telefonban elmondanom. Elméletben elfogadhatóan hangzott, de tudtam: Jon azt akarja, hogy Sally éljen. Tudtam, hogy valami csodában reménykedik, legalább részleges gyógyulásban, csekélyke haladékban. Megígértem, hogy a következő Seth-ülést nekik szenteljük, és utána nagyon örültem ennek. Az ülés nemcsak Jonnak segített, hanem kitűnő választ adott arra a kérdésre, hogy mi történik azzal, akiről azt mondjuk: nincs eszméleténél, kómában van, valamint hogy mit tapasztalunk közvetlenül a halálunk előtt és után. Mikor az ülést tartottuk, Sally mély kómában volt. Már több, mint egy éve nem tudott beszélni. Seth először egy jegyzetlapnyi benyomást, észleletet közölt; nevekkel, kezdőbetűkkel, eseményekkel, ilyesmivel, amelyek, mint mondta, "az asszony tudatának egy bizonyos részéből" merített, összefüggéstelen emlékek, gondolatok, ideák voltak. - Sally teljes valósága sokkal nagyobb, és ő most ezeket az emlékeket rakja helyükre, mintha egy új ház bebútorozásával foglalkozna. Az idő már keveset jelent neki. A két különböző típusú időélményt a következőképpen lehet érzékeltetni. - A ti dimenziótokban az emlékezetben őrzött események olyanok, mint egyetlen szobában, meghatározott rendben elhelyezett bútordarabok. Aki abban a szobában lakik, könnyűszerrel eltájékozódik a bútorok között. - Később aztán átköltözöl egy nagyobb, másféle szobába, ahol a bútorokat tetszésed szerint bárhogyan, akármilyen rendben elhelyezheted. Különféle kombinációkat hozhatsz létre, és különböző célokra használhatod őket. Sally most éppen a bútorokat rakosgatja gondolatban. Megesik, hogy miután kinéztél magadnak egy új lakóhelyet, időnként odalátogatsz, és átszállítasz a holmidból is egyet-mást, még mielőtt ténylegesen beköltöznél. Ő most így ismerkedik új környezetével. Most költözik át éppen az új helyre. - Vannak körülötte olyanok, akik segítenek neki. Alig fogja észrevenni, amikor majd teljesen átköltözik, annyira otthon érzi magát. A gyermekkora emlékképeit alkotta meg, azokból az időkből, amikor még nem volt beteg, és most ezek közé lépett be. Megtanulja, hogy az események, amelyek látszólag a múltban játszódtak le, újraélhetők. - Ez nem azt jelenti, hogy Sally gyermeknek hiszi magát. Most éppen a szabadságot élvezi, amely az események újrateremtésével jár együtt. Az ő esetében ez afféle spirituális terápia; így tudja leválasztani magáról a betegséget, nehogy magával vigye. - Nemsokára elkezdődik a gyakorlás időszaka. Rajta lesz a sor, hogy másokon segítsen, hogy erőforrás legyen számukra. Tehát már el is kezdte új életét [Seth természetesen nem a következő fizikai életre utal ezzel], bár a jelenlegi élményeit bizonyos mértékig ellenőrzik a segítők. - A segítőket a Bibliából ismert, ősi alakokként látja. Ezek a személyiségek elmagyarázzák neki a valóságot, olyan szavakkal, amelyeket megért. Ebben is megoldotta már az önmaga elé állított feladatot, férjében megértést és együttérzést keltett: olyan érzelmeket, amelyek sokat segítenek a férj fejlődésében. - János apostol szelíd alakjában jelentem meg előtte, és beszéltem vele. Nem csaptam be ezzel - egyszerűen olyan eszközt választottam, amelyet elfogad, és amellyel segíthettem neki. Nem ritka dolog, hogy a segítők ilyen megnyugtató alakot öltenek. (Később jutott eszünkbe, hogy ez a kijelentés milyen messzire vezető gondolatokat ébreszt olyan esetekkel kapcsolatban, amikor bibliai alakok jelentek meg látomás formájában az emberek előtt. Reméljük, hogy Seth a jövőben alaposabban is foglalkozik majd ezzel a kérdéssel.) Az egyik szünetben Rob összeírt néhány kérdést, amelyekre érzése szerint Jon szívesen megismerné a választ, vagy amelyek az ülés jegyzőkönyvét olvasva felmerülnének benne. Az egyik körülbelül úgy szólt, hogy Sally vajon milyen testben van most. Seth válasza: - Új teste természetesen nem új - olyan test, amely a ti fogalmaitok szerint nem fizikai; az a fajta test, amely az asztrálprojekciókban használatos; ettől kapja az általatok is ismert fizikai test a vitalitást és az erőt. - A ti testetek most ebben helyezkedik el. Ha elhagyjátok az anyagi testet, a másikat ugyanolyan valóságosnak érzitek majd, bár az jóval nagyobb szabadságot élvez. Sally nagyon boldog az új testével, különösen a másik, beteg testhez képest. Arra törekszik, hogy felszámoljon minden kapcsolatot az anyagi testtel, tekintet nélkül arra, hogy az a ti fogalmaitok szerint eleven vagy halott. - Jon most mondja meg neki, hogy szabadon eltávozhat; hogy örömmel visszaadja a szabadságát. Így Sally nem fogja azt érezni, hogy a halála után is Jon közelében kell maradnia. Sally tudja, hogy találkozni fognak még, és felismerte azt is, hogy Jon még nincs ezzel annyira tisztában, mint ő. Néhány nappal ezután meglátogatott bennünket egy nyugalmazott pap és a felesége. Lowe tiszteletes (így fogom nevezni) egy országos terjesztésű kis lapot szerkeszt, amely a kereszténység és a lelki jelenségek összefüggéseivel foglalkozik. Néhány év óta levelezésben álltunk egymással, de találkozni még nem találkoztunk. Elmeséltem a legutóbbi Jon-ülést, és a tiszteletest nagyon érdekelte, amit Seth Sally kómában átélt élményeiről mondott. Lowe tiszteletes és felesége éppen egy csoportfoglalkozás estéjén érkezett; természetesen meghívtam őket, hogy vegyenek részt ők is. Csoportjaimban igyekszem a lehető legkötetlenebb légkört megteremteni. Mindenki tegeződik mindenkivel, és mindenki a számára legtermészetesebb, legkényelmesebb öltözéket viseli. Öltönyös-nyakkendős férfiak vegyülnek el hippiruhásokkal, és mindig kerül egy kis bor annak, aki szereti. Meg kell valljam, okozott némi fejtörést, hogy Lowe tiszteletes mit szól vajon ehhez; reméltem, hogy nem valami imádságos gyülekezetre számít. A magunk módján mi is imádkozunk - de nagyon kötetlen, kreatív, a hagyományostól eltérő módon. Néha például rock and roll zenét játszunk, miközben én felolvasok egy verset - és ezt imádkozásnak tekintem. Nem tudtam, vajon Seth átjön-e aznap este. Az elején tréfásan egy rockzenekar dobosaként mutattam be a nyugdíjas papot, hogy oldjam kissé a csoport és az ő hangulatát is. Szórványos megszólalások után valaki megjegyezte: lehet, hogy a pap jelenléte csöndesíthetett le mindenkit. Hirtelen megjelent Seth, és azt mondta: - Én meg azt hittem, hogy miattam viselkedtek ilyen jól nevelten! Át kell képeznem magam tisztelendő rockdobossá, hogy tartani tudjam a lépést. - Ezután a csoport egyes tagjaihoz szólt, majd felkérte Lowe tiszteletest, hogy ha van kérdése, tegye fel. - Ha elhagyjuk fizikai testünket, hová megyünk? - kérdezte a pap. Mindenki hátradőlt, szopogatta a borát, és figyelt. - Oda mégy, ahová csak akarsz - mondta Seth. - Hiszen már ma is, amikor hétköznapi, éber tudatod álomba merül, ellátogatsz más dimenziókba. Tehát máris van tapasztalatod ezekről a dimenziókról. A magad módján máris készülődsz. Ha meghalsz, azokon az utakon indulsz el, amelyeket előkészítettél. A felkészülésnek különböző időszakai vannak, amelyek az egyénektől függően változnak. - Ahhoz, hogy jól tudd kezelni a valóságot, előbb meg kell értened a tulajdonságait. A tárgyi valóságban megtanulod, hogy a gondolataid valóságosak, és a valóságot te teremted olyannak, amilyennek ismered. Amikor elhagyod ezt a dimenziót, a megszerzett tudásra összpontosítasz. Ha még ekkor sem ismered fel, hogy saját valóságodat magad teremted, akkor visszatérsz, újra tanulod a valóság kezelését, és újra meg újra találkozol belső valóságod materializálódott eredményeivel. Addig gyakorolod ezt a leckét, amíg meg nem tanulod; utána azt kezded tanulni, miként használd intelligensen a tudatodat. Ekkor képmásokat formálsz mások érdekében, és ezeket vezeted, irányítod. Ezzel folyamatosan tágítod megértésed határait. - Mi határozza meg, mennyi idő telik el két reinkarnáció között? - kérdezte a pap. - Te határozod meg. Ha nagyon elfáradtál, pihensz. Ha elég bölcs vagy, engedsz időt magadnak ahhoz, hogy megemészd a tanultakat, és megtervezd következő életedet, ahogyan az író megtervezi következő regényét. Ha túlságosan sok szállal kötődsz ehhez a valósághoz, vagy türelmetlen vagy, vagy nem tanultál eleget, esetleg túl hamar térsz vissza. Ez mindig az egyéntől függ. Nincs predesztináció. A válaszok tehát akkor is tebenned rejlenek, csakúgy, mint most. Lowe tiszteletes további kérdéseket is feltett, de azok nem kapcsolódtak jelenlegi témánkhoz. Láthatólag jól megértették egymást Sethtel. Később, az egyik szünetben benyomásokat kaptam Mrs. Lowe egyik előző életéről. "Láttam" őt a tizennegyedik századi Franciaországban, egy lovaglóiskola előtt; utána őt és Mr. Lowe-t ikrekként Görögországban, ahol mindketten férfiak voltak, a férj szónok, a feleség katona. Voltak más részletek is, de az volt a legérdekesebb, hogy Mrs. Lowe utána elmondta, hogy bolondul a lovakért, és igazából két ország érdekli: Görögország és Franciaország. Seth ritkán ad reinkarnációs adatokat, ha azok nem kapcsolódnak közvetlenül az egyén jelenlegi életéhez, és egyáltalán nem ad előző életekre vonatkozó információt olyanoknak, akikről azt gondolja, hogy nem fogják hasznosítani a levonható tanulságokat. Egyszer mégis előfordult, hogy egy csoportban reinkarnációs információt adott három diáklánynak, akik nyilvánvalóan nem hittek a reinkarnációban. Akkoriban kezdtek járni a csoportba, és bár az ESP érdekelte őket, a reinkarnáció elméletéhez nem volt türelmük - mármint az ülés előtt. A lányok mindhárman értelmesek, intelligensek voltak - és éber figyelműek. Mindenféle halandzsával nem lehetett őket palira venni. Ugyanakkor fölöttébb érdekelte őket Seth módszere, mellyel a tudat kábítószerek nélkül, biztonságosan kitágítható. Egyikük, Lydia különösen hevesen kelt ki a reinkarnáció ellen. - Reinkarnálódni fogsz, akár hiszel benne, akár nem - kezdte Seth mosolyogva. - Sokkal könnyebb, ha elméleteid találkoznak a valósággal, de ha nem, az sem változtat semmit a reinkarnáció menetén. - Ezután aránylag részletes beszámolót adott Lydia egyik előző életéről, 1832-ből, amikor férfi volt, és a Maine állambeli Bangor környékén élt. Ez volt az első Seth-ülés, amelyen Lydia részt vett; csak ült a széken, és kuncogott-vihogott, miközben Seth sorolta az előző életéből való neveket, dátumokat, konkrét eseményeket. Amikor Seth a végére ért, Lydia így szólt: - Hát, nem is tudom, mit mondjak. Az az őrület az egészben, hogy gyerekkoromat tényleg Maine-ben, Bangorban töltöttem, és amikor átköltöztünk New Yorkba, képtelen voltam otthon érezni magam. Mindig úgy éreztem, hogy Maine-be tartozom. És Seth azt is mondta - elhallgatott, és beleolvasott a jegyzeteibe, majd izgatottan folytatta ?: Seth azt mondta, hogy abban az előző életemben a családom francia ágából egy bizonyos Miranda Charbeau beházasodott a bostoni Franklin Bacon családba. Na most, a dologban az az őrület, hogy a családom tényleg rokoni kapcsolatban áll a bostoni Roger Bacon családdal. De további beszélgetésre nem volt idő, mert Seth most Jeanhez kezdett beszélni, aki a három lány közül a legfejlettebb fizikummal rendelkezett. - Ő Mezopotámiában élt, még mielőtt a területet így nevezték volna. Itt életek során át azt látjuk, hogy a képességei megnyilvánultak, de elsikkadtak vagy nem megfelelő célra használta őket; klasszikus példa ez sokak "fejlődésére", akiknek fizikai tulajdonságai kedvezőek, de személyiségüket és képességeiket rosszul irányítják. - Kína és Egyiptom. Különféle vallási környezetben leélt életek, de a szükséges felelősségérzet nélkül; szerencsétlen módon előnyt kovácsolva abból, hogy az uralkodó osztályok számára minden korban könnyen hozzáférhetőek voltak az anyagi javak. Emiatt a képességek nem hoztak gyümölcsöt. Csak ebben a jelenlegi életben tapasztalható némi megértés és felelősségtudat. A múltban a lelki képességeket rossz célokra használta, következésképpen nem bontakoztak ki eléggé, és az egyén fejlődése megrekedt. - Két ízben is tűz által halt meg. - E kijelentés után Seth részleteket mondott Jean 1524-beli, írországi életéről. Ezután pedig rátért az alább következő részletekre, melyeket fölöttébb érdekesnek találtunk. Pontosan úgy írom ide, ahogy kaptuk, bár kezdetben eléggé zavaros volt, mert Seth minden átmenet nélkül csapott bele. - Egy kisváros huszonöt kilométerre Charteroustól - ez a legvalószínűbb írásmód; esetleg Charterus vagy Charteris; talán Chartres? A családnév ebben az életében Manupelt. Vagy Man Aupault. A. Curia. Valami összefüggés az első történelmi személyiséggel, aki az utunkba akadt: egy nagyon távoli rokoni kapcsolat Jeanne d'Arckal a misztikus apai ágán, harmadlagos. És az a név, körülbelül úgy, ahogy megadtam, egy levéltárban... egy régi székesegyházban. A család neve, a városé és a székesegyházé ugyanaz. Amikor Seth befejezte, Jean vagy egy percig némán ült a helyén. Aztán fülig vörösödött, és elmondta, hogy egész életében rettegett a tűztől, és a középiskolában két beceneve volt: Szent Johanna és Boszorkány. De Seth még nem fejezte be. A harmadik lányról, Connie-ról is mondott reinkarnációs adatokat, és külön kiemelt egy életet Dániában, amikor kisfiúként diftériában halt meg. És ez telibe talált! Connie mindenkit meglepett, különösen a barátnőit, amikor kijelentette: kisgyerekkora óta attól fél, hogy diftériát kap, de mindeddig nem értette, hogy miért. - Mégis, ki szorong manapság pont a diftéria miatt? - kérdezte. - Ha, mondjuk, a rák miatt aggódnál, azt érteném - mondta Lydia. - Hát épp erről van szó - felelte Connie. - Egész mostanáig semmi értelmét sem láttam. A családomban soha senki nem halt meg diftériában. Tehát Seth a reinkarnációs történetekkel együtt minden lánynak adott egy olyan jelentőségteljes információt is, amely a szobában mindenki más előtt ismeretlen volt, csak az érdekelt tudott róla. És ez az információs adat pontosan összevágott valami aprósággal, amit mostanáig megmagyarázhatatlannak tartottak. Hirtelen erősen érdeklődni kezdtek a reinkarnáció iránt, és mint általában, most is vágott az eszük. Mindent tudni akartak, mégpedig azonnal. - Seth korábban azt mondta, hogy minden idő egyszerre létezik - mondta Jean. - Akkor hogyan beszélhet reinkarnációs életekről, vagy egymást követő életek sorozatáról? A kettő nemigen vág egybe. Seth szinte azonnal átjött, és megfelelt a kérdésre. - A te időfogalmad téves. Az idő, ahogy ti érzékelitek, puszta illúzió, amelyet érzékeitek hoznak létre. Arra kényszerítenek, hogy az eseményeket egy bizonyos módon érzékeljétek, de az események a valóságban nem ilyenek. Érzékeitek a valóságnak egyszerre csak kis darabját képesek felfogni, ezért számotokra úgy tűnik, hogy egyszerre csak egy pillanat létezik, aztán eltűnik mindörökre, majd jön a következő pillanat, és az is eltűnik, mint az elődje. - Csakhogy a világon minden egy időben, egyszerre létezik. A legelőször kimondott, legelső szavak még ott visszhangzanak a mindenségben, és a ti fogalmaitok szerint szólva a legutoljára kimondott szavak is elhangzottak már, mert kezdet nem létezik. Csupán a ti érzékeitek korlátozottak. - Nincs múlt, jelen és jövő. Ezek csak a háromdimenziós valóság lakói számára léteznek. Mivel én már nem ott élek, képes vagyok felfogni azt is, amit ti nem. Van egy részetek, amely nincs bezárva az anyagi valóság börtönébe, és ez a részetek tudja, hogy csak az Örök Most létezik. Az a részetek, amely tudja ezt, az a teljes Én. - Amikor például azt mondom, hogy előző életedben 1836-ban éltél, ezt azért teszem, mert számodra most ez jelent valamit. Minden reinkarnációdat egyszerre éled, de ezt a háromdimenziós valóság keretei között nehéz megértened. - Vegyük úgy, hogy álmokat látsz egymás után, és közben tudod, hogy álmodsz. Minden álomban eltelhet száz földi év, de számodra, az álmodó számára nem múlt az idő, mert te független vagy attól a dimenziótól, amelyben az idő létezik. Az idő, amelyet látszólag az álomban - vagy egyes életeidben - leéltél, csupán illúzió; a belső Én számára nem múlik az idő, hiszen idő nem is létezik. Seth sok hasonlatot használt a reinkarnációs élmények magyarázatára. Üléseink jegyzőkönyvének 3600. oldalán ezt olvasom: "A több különböző reinkarnációs Ént felszínes hasonlattal a keresztrejtvény soraihoz lehet hasonlítani: mindegyik része az egésznek, de külön-külön is léteznek." A 256. ülésen ezt mondta: "Mivel ennyire ragaszkodtok a múlt-jelen-jövő fogalomrendszeréhez, kénytelenek vagytok úgy gondolkodni a reinkarnációról, mintha az egyes életek füzérként sorakoznának, egyik megelőzné a másikat. Tulajdonképpen csak azért beszélünk előző életekről, mert annyira hozzászoktatok az időfolyamat koncepciójához. De a dolog inkább úgy működik, ahogyan az Éva három arca című könyvben történnek a dolgok. Léteznek domináns Ének, mind részei egy belső identitásnak, ezek a különböző életekben dominálnak. De a különböző életek egy időben léteznek. Krisztus előtt 145 és Krisztus után 145, ezer évvel ezelőtt és ezer év múlva - ez mind most van. Seth végül is három vagy négy ülésen foglalkozott a "hasadt" személyiség és reinkarnációs Énjeink összehasonlításával. Befejezésül ezeket mondta: - Érdekes, hogy az Éva három arcában a személyiségek váltogatták egymást, és mindegyik egy időben létezett, jóllehet minden adott időpontban csak az egyik volt domináns. Ugyanígy az úgynevezett előző személyiségeid megvannak benned most is, de nem dominálnak. Tudomásunk szerint a reinkarnáció és a szimultán idő fogalmának összebékítése eredeti gondolat a Seth-szövegekben. A reinkarnáció más elméleteinek legtöbbje készpénznek veszi az idő folyamatosságának tényét. De így viszont mi a helyzet az okkal és az okozattal? Amikor Seth először szólt a témáról, bennünk ez a kérdés merült föl elsőként. Seth fogalmai az okról és az okozatról világossá válnak majd a későbbiekben, amikor elmagyarázza az "idő" valódi mibenlétét, de amikor Rob először föltette neki a kérdést, Seth így válaszolt: - Mivel a valóságban minden esemény egy időben játszódik le, nem sok értelme van azt mondani, hogy valamely múltbeli esemény okozott egy jelenlegi eseményt. A múltbeli élmények nem határozzák meg a jelenlegi élményeket. Egyszerre formáljátok a múltat, a jelent és a jövőt. Csakhogy az események a ti számotokra egymás után jelennek meg, ezért ezt nehéz elmagyarázni. - Az az állítás, mely szerint bizonyos, az előző életből való vonások befolyásolják vagy meghatározzák a jelenlegi viselkedésmintákat, az ilyen kijelentések - magam is mondtam ilyeneket - erős leegyszerűsítést tartalmaznak, hogy megvilágíthassanak bizonyos pontokat. - A teljes Én tudatában van minden Énje minden tapasztalatának, és mivel egyazon identitás teremti őket, óhatatlanul vannak bennük közös vonások, hasonlóságok. Az anyag, amit a reinkarnációról adtam nektek, nagyon is érvényes, különösen gyakorlati célokra, de leegyszerűsített megfogalmazása annak, ami a valóságban végbemegy. Tehát Seth gyakran magyarázza jelenlegi életünk problémáit előző életekben felmerült nehézségekkel, és azt is egyértelművé teszi azok számára, akik képesek megérteni: az életek valójában egy időben léteznek, csakúgy, mint ahogyan három személyiség létezhet egy időben egy testben. De nem minden problémánk vezethető vissza ilyen "előző életbeli" hatásokra. Volt olyan eset, amelyben egy barátnőm jelenlegi komplexusai a mostani életében gyökereztek, bár a barátja a múltjában rejlő gondokkal küszködött. Dorisnak, ahogy mondani szokták, "minden baja volt". Legfőként az, hogy csak olyan férfiakba szerelmesedett bele, akik házasságról hallani sem akartak. Ezekben a kapcsolatokban mindig ő volt a kezdeményező. Mindegyik férfi utált randevúra járni, túlságosan kötődtek a szüleikhez, és valamilyen okból nem voltak képesek nőkkel normális kapcsolatot kialakítani. Doris elég értelmes volt ahhoz, hogy felismerje ezt, de mégis minden egyes alkalommal biztos volt benne, hogy ez az új fiú jobb, mint az előzőek, de legalábbis valószínűbb, hogy kedvezően fogadja majd a közeledését. Eközben Doris rettenetesen magányos volt; "közönséges" férfiakkal nem volt hajlandó járni, hiszen mindegyiket sokkal hitványabbnak látta, mint a legújabb bálványát. Amikor egy ilyen kapcsolata éppen zátonyra futott, Doris kért egy Seth-ülést a saját problémájának megértése érdekében. Jól ismert mindkettőnket, ezért nagyon meglepett az ülés előtt tanúsított viselkedése. Olyan mereven ült a helyén, hogy alig tudtam transzba menni. Csak ült ott falfehéren, mosolytalanul, teljes rémületben. Seth így kezdte szelíden: - Amit irántam érzel, az összefügg a benned lévő érzések egészével. Kisgyerekkorod óta féltél az apádtól. Most egy idős, bölcs, nagyon erős, felnőtt férfinak tekintesz engem, amilyennek kislányként apádat gondoltad. Ez a beállítódás árnyékot vet minden férfira, akivel kapcsolatba kerülsz. - A kép, amelyet a férfiakról kialakítasz, a jelenlegi életedből, gyerekkorodból való mintát követ. Apádat isteni tulajdonságokkal ruháztad fel, és ezt próbálod rávetíteni azokra a férfiakra, akiket most ismersz meg. A férfiakat ezért kiábrándítónak látod, de ez a szükségleteidet is szolgálja. Istennek látod ugyan a férfit, de az Isten a te szemedben magyarázat nélkül, kegyetlenül osztogatja a büntetést. Tehát félsz a férfi "kezére adni" magad, félsz férfiuralom alá kerülni. Több előző életedben férfi voltál, ezért ezt még visszatetszőbbnek érzed. - Következetesen olyan férfiakat választasz tehát, akikben nőies vonásokat ismersz fel, és abban reménykedsz, hogy ezek a gyengédebb tulajdonságok megoltalmaznak majd a rettegett, férfias durvaságtól, amelyet annyira eltúloztál magadban. Rob később elmesélte, hogy Doris zavartan, fülig vörösödve hallgatott. A magnónk be volt kapcsolva. Seth példákat hozott Doris gyerekkorából, amelyről Rob és én mit sem tudtunk. A teljes ülés szövege kilenc sűrűn gépelt oldalt tett ki; Seth elemezte Doris belső tulajdonságait és hajlamait, és szavait olyan eseményekkel támasztotta alá, amelyekről addig csak Doris tudott, végül az egészet néhány kitűnő tanáccsal zárta. Elmondta Dorisnak, hogy ezt a képet vetíti rá minden férfira, akit megismer, és utána erre reagál, nem az illetőre. Adott néhány gyakorlatot is, amelyek arra szolgáltak, hogy segítsenek szétfoszlatni ezt a hamis képet. Doris ekkor sírdogálni kezdett. Seth mosolygott, és azt mondta: - Ejnye már, ne pityeregj. Nem az apád vagyok, nem a számtant kérdezem ki. Segítek neked, és tessék, könnyeket kapok cserébe. Általában nem ezt a hatást szoktam kiváltani az emberekből. Doris válaszként elmosolyodott. - Kérdezhetsz is - mondta Rob. - Na, hát akkor Frank [ez nem a férfi valódi neve] miért nem jár nőkkel, miért nincs egy normális kapcsolata se? Ő épp eléggé férfias - kérdezte Doris. Aztán, némi daccal hozzátette: - Benne aztán nincs semmi feminin. - Frank esetében a probléma gyökere "előző életbeli" gondokban rejlett. - Frank az amerikai forradalom idején nő volt, körülbelül ugyanazon a földrajzi helyen, ahol ma él. Jelenlegi szülei a fivérei voltak. A fivérek kémkedésre adták a fejüket. A te Franked pedig feladta őket: elárulta, hogy egy régi fogadó pincéjében bujkálnak. Amikor kiment ennivalóért, elfogták, ő kivallotta a rejtekhelyet, és már nem tudta testvéreit figyelmeztetni. Úgy érezte, hogy cserbenhagyta, elárulta őket. Frank, folytatta Seth, ezúttal a két fivér fiaként tért vissza - ők most férj és feleség voltak. - A vágyát, hogy ne kelljen elköltöznie otthonról, megpróbálja racionalizálni. A testvérei sohasem hibáztatták. Tudták, hogy a kislány csak félelemből vallott, nem azért, mert ártani akart nekik. Nincs szó itt büntetésről. Azért választotta ezt az életet, hogy segítségére lehessen fivéreinek, és segíthessen másokon is. Szófukarsága [Frank rendkívül hallgatag volt] ezeknek a múltbeli élményeknek a következménye. Úgy érzi, egyszer túl sokat beszélt, túl sokat árult el. Most magába fojt mindent, amit fontosnak vél. Seth hangsúlyozta: Frank a fenti okokból nem akar házasságra lépni, és befejezésül még hozzátette: Doris épp emiatt választotta őt. Sohasem látta olyannak, amilyen, mindig csak azt a képet látta, amelyet ő vetített rá a férfira. Megadta Frank előző életbeli nevét is: Achman. Doris sokkal később megtudta, hogy Frank családjának van egy Achman nevű ága. A fentieknél sokkal több pszichológiai tanács hangzott el. Az ülés nagyon sokat segített Dorisnak - azóta egyébként nem is fél már Sethtől! Az tehát túlzott leegyszerűsítés volna, ha kijelentenénk, hogy minden jelenlegi problémánk korábbi életünkben felmerült nehézségek következménye. Nem arról van szó, hogy "megakadunk" egy problémánál, légyen az ebből az életből való vagy korábbiból, és azt vonszoljuk magunkkal. Nem; a problémák megoldhatók, és jóllehet a reinkarnációs hatások valóban működnek, nem légüres térben hatnak. A következő, az egészségről szóló fejezetben szóba kerül néhány módszer, amelyet Seth a lelki, szellemi és testi erő - és fejlődési perspektíva - megőrzésére adott. Az a benyomásom, egyesek jobban tudják elmúlt életeik tapasztalatait hasznosítani, mások viszont minden életükben eléggé szorosan elzárkóznak, kitérnek az efféle hatások elől. Láthat például az ember olyan életeket, amelyek teljesen értelmetlennek tűnnek, ha nem ismerjük az "előzményeket". Ötven, hatvan, hetven évnyi élettartamunk olyan, mint egy jól megszerkesztett és jól megírt regény. Kétség nem fér hozzá, hogy a reinkarnációs hatások ismerete felbecsülhetetlenül értékes: fényt derít a személyiség tulajdonságaira, és hozzásegít, hogy jelenlegi életünket bizonyos távlatból szemléljük. Az alább következő szemelvények egy reinkarnációs ülés szövegéből valók; jól illusztrálják a folyamatosságot és az egymásba fonódó kapcsolatokat, amelyek Énünk szövetét alkotják. Meglátogatott bennünket egy New York-i szerkesztő, akit Mattnek fogok nevezni. Leveleztünk egymással, de találkozni még nem találkoztunk. Olvasta egyik kéziratomat, és tudott Sethről. Azonnal rokonszenvesnek találtuk egymást, de a találkozó elsősorban üzleti jellegű volt. Úgy éreztem, Matt esetleg azt akarhatja, hogy "bizonyítsam be képességeimet", és nem akartam, hogy kényszerítve érezzem magam. Rájöttem már, hogy egyesek rendkívül fura elképzeléseket dédelgetnek magukban a médiumokkal, a paranormális képességekkel rendelkező emberekkel kapcsolatban. Amikor erre rájöttem, elkezdtem őrült mód iparkodni, hogy bebizonyítsam, mennyire normális vagyok. Az emberekben ez gyakran csalódást keltett, engem meg rémesen feszélyezett. E rossz szokásom már lekopott rólam. Ma már épp annyira vagyok normális vagy abnormális, mint bárki más. Mulatságos volt a helyzet, Matt ugyanis épp azon iparkodott őrült mód, hogy érzékeltesse velem: nem kell bebizonyítanom semmit! Beszélgetésünk ennélfogva eléggé nevetséges lehetett. Seth előzőleg adott némi információt Mattről, a kiadóvállalatról és a munkatársairól. Másnap este, amikor már fesztelenebbül éreztük magunkat együtt, Seth átjött, és nagyszerű ülést tartott. Matt azóta jó barátunk lett, de akkor még a világon semmit sem tudtunk róla. A Seth által tanúsított pszichológiai éleslátás egészen döbbenetes volt - nem hiszem, hogy a világ legképzettebb pszichológusa képes lett volna oly jól körülrajzolni e fiatalember jellemét, képességeit és belső egyenlegét, mint Seth. Az ülés időtartamának nagy részében nyitva volt a szemem - pontosabban a testi szemem, mert a tekintetem határozottan egy másik személyiséget tükrözött. - Egy betöltésre váró űr volt itt jelen - kezdte Seth. - Az identitásból félelmek szöktek ki. Serlegem túlcsordul immár, s belőlem semmi sem marad - ugye érted? Másfelől viszont a személyiség számára mindig is természetes volt a könnyed, szenvedélyes kifelé fordulás. - Két életet találunk, amelyek mások támogatásában teltek el. A személyiséget mindkét életben belső félelem töltötte el, bizonyos mértékig ellene fordult azoknak, akiken segített. Miközben ő másokat istápol, ki marad a boltban? Attól félt, hogy közben kifosztják a raktárát. - Két másik életben a mások kirekesztésére való belső képesség fejlődött: az ajtók és ablakok bezárása. Ő nem nézett ki, és benézni nem mert senki. Lelkének ablakánál rettentő, mulatságos pofákat vágott, hogy elriassza a többi embert. És mégis, mindeközben fejlődtek belső képességei. "Raktárában" gyarapodtak a javak. - Ezután elkezdte belső és külső tapasztalatait szintetizálni. Ráébredt, hogy belső Énjét nem kell oly szigorúan őriznie, identitása nem fog elszökni tőle, mint a pórázról elszabadult eb. No, ugye látjátok, milyen barátságos fickó vagyok - mint vén eb egy hosszú pórázon... Rob és Matt jót nevetett ezen. Aztán Seth tovább sorolta az információt, összekapcsolva a fiatalember jelenlegi érdeklődését múltbeli cselekedeteivel. Több korábbi életet vett sorra, de egyet külön kiemelt mint a fontosabbat. - Tagja voltál egy szerzetescsoportnak, amely azzal foglalkozott, hogy mindenféle magvakat gyűjtött és rendszerezett. A csoport hivatalosan kéziratokkal dolgozott, de a barátunk és még néhány társa titkos maggyűjtő volt - nem hittek abban az akkoriban általános elvekben: azt tartották, hogy a természetre vonatkozó kérdésekre a természet megfigyelése adja meg a feleletet. - Vizsgálat alá vették a botanikára, a magvak szaporítására vonatkozó népi hagyományokat és hivatalosan elfogadott tudományos ismereteket, és a kolostor mögött létrehozták titkos kertjüket, ahol a növények örökléstanának titkait próbálták felfedni. - Ez Bordeaux közelében történt. A szerzetesrendnek valami köze volt Szent Jánoshoz. Volt egy címer is, vagy a rend címere, vagy a barátunké: egy négyágú villa, a nyél felső részén egy kígyóval az előtérben, a háttérben pedig egy kastély vagy egy kolostor. - A szerzeteseket eltávolították a rendből... az 1400-as években. A szerzetes neve mintha ez lett volna: Aerofranz Marie [Rob fonetikus átírása]. - Akkor hogyan haltam meg? - kérdezte Matt. - Három környékbeli ember a kolostor birtokán vadászott. Te rájuk kiáltottál, hogy a tilosban járnak, és megbotlottál egy kőben. Beütötted a fejed, elájultál, és a falusiak elfutottak. Éjszaka tértél magadhoz, a kolostortól távol a mezőn botorkáltál, és valami vízpartra értél. Letérdeltél imádkozni, de elveszítetted az egyensúlyodat. Belekapaszkodtál egy ágba, amely a víz fölé lógott, de az nem bírta el a súlyodat, így belefulladtál a vízbe. Míg Seth beszélt, én mintha láttam volna a jelenetet. Kissé magasabbról, a háta mögül láttam a szerzetest, amint botladozik a mezőn, egyre távolabb a kolostortól. Seth hozzátette még a fentiekhez, hogy a barát kísérletei sokban segítették egy másik szerzetes sikerét, aki ugyanezen a téren kísérletezett. Seth adott egy kitűnő tanácsot is Mattnek; ennek, azt hiszem, sokan mások is hasznát vehetnék: - Ne úgy használd az intellektusodat, mint valami cifra zászlót, amelyet az ablakból lengetsz. Most úgy bánsz vele, mintha valami kényes játékszer volna, amely csak a tiéd. Felhúzod, mint az óraművet, de nagyon megválogatod, hogy a játékot milyen irányban engeded szaladni. Az intellektusod remek, de engedted, hogy elkápráztasson a nagyszerűsége, és nem úgy használod, ahogyan egy szerszámot használni kell. A személyes üzenetekből itt csak részleteket emeltem ki; azokat, amelyeknek közük van a reinkarnációhoz. Maguk az üzenetek általában sokkal több mindent tartalmaznak: egészségügyi javaslatokat, karakterelemzést és mindenféle egyéb tanácsot. És a mai napig is minden egyes ilyen ülés rendkívül fontosnak bizonyult az érintett számára. Matt például megdöbbent a jellemrajztól; a Seth által leírt címer is nagyon hasonlított ahhoz a rajzolathoz, amelyet Matt telefonálás közben szokott firkálni. Egy további érdekesség: a szerkesztő pár évvel korábban két színdarabot írt; az egyikben szerepelt egy szerzetes, aki Bordeaux közelében élt a tengerparton, és a másik is Franciaországban játszódott, a tizenharmadik században. Ezekről a tényekről nekünk természetesen fogalmunk sem volt. Azt viszont tudtuk, hogy Matt érdeklődik a botanika iránt; Seth ezt az érdeklődést a magvakkal való kísérletezéssel hozta összefüggésbe. A fentiekben megpróbáltam néhány példán bemutatni Seth nézeteit a reinkarnációról. De adódnak még fontos kérdések, amelyeket eddig nem érintettünk. Például: hány életet élünk? A válasz egyszerű: annyit, amennyit szükségesnek érzünk a képességeink kifejlesztéséhez és ahhoz, hogy felkészítsük magunkat a valóság többi dimenziójára. A fejlődés rendszerében van azonban egy minimális követelmény. Seth azt mondja: - Minden entitás úgy születik, hogy megtapasztaljon három szerepet: az anya, az apa és a gyermek szerepét. Tulajdonképpen két élet is elég volna, hogy az ember megélje ezt a hármat, de egyes esetekben a személyiség nem jut el a felnőttkorig. És ami még ennél is fontosabb: a lehetőségek legteljesebb kihasználása. Seth azt is elmondta nekünk, hogy egyes személyek nem fejlődnek jól a fizikai valóságban, más valóságokban viszont ki tudják teljesíteni önmagukat. Más szóval: az "utolsó" reinkarnáció még nem a vég. Vannak a létnek egyéb dimenziói, ahol még nagyobb szerepet kell játszanunk az élet és a tudat fenntartásában. E dimenziók és a bennük játszott szerepünk magyarázatát az Isten fogalmával, a valószínűségekkel és az idővel párhuzamosan ismertetem majd. De Seth reinkarnációról szóló nézeteinek középpontjában a következő gondolatok állnak. A 233. ülésen elhangzottak egyéni és történelmi távlatba helyezik a reinkarnációt. - Amikor a személy különböző reinkarnációk sorozatában testet ölt, materializálódik, csak az Én és a személyes tudatalatti vesz magára új tulajdonságokat. Az entitás többi része megőrzi múltbéli tapasztalatait, identitását és tudását. - Az Én viszonylagos stabilitása tulajdonképpen sokban köszönhető ennek a tudat alatti emlékezetnek. Ha nem lennének ott az entitás mélyebb rétegeiben a múltbeli élmények, az Én szinte képtelen volna másokkal együttműködni, a társadalom összetartó ereje nem létezne. - A tudást az anyagi világban, biokémiai szinten bizonyos mértékig a gének viszik tovább, de ez tulajdonképpen az előző életekben megszerzett és megőrzött belső tudás megjelenése az anyagban. Az emberi lény nem a születésekor zuhan bele a létbe, hogy fáradságos munkával elölről kezdje a tapasztalatszerzést. Ha így működne a dolog, még mindig a kőkorszakban tartanátok. - Léteznek energiahullámok, és léteznek reinkarnáció-hullámok is, mert hiszen voltak kőkorszakok a bolygótokon, méghozzá sok kőkorszak volt, amikor új identitások ismerkedtek "új" tapasztalatokkal, a fizikai léttel, és miközben fejlődtek, átalakították a föld arculatát is. - Ők a maguk módján alakították át, nem úgy, ahogyan ti, de ezt sokkal később beszéljük meg. Mégis ez az egész alapvetően egyetlen szempillantás alatt megy végbe; mindennek, ami történik, célja és értelme van, és minden az eredményeken és a felelősségen alapul. Az Én minden egyes része, jóllehet tekintélyes függetlenséget élvez, mindazonáltal felelős az Én minden részéért; amiként a teljes Én (az entitás) is felelős az összes többiért, jóllehet működésében és döntéseiben nagyon is független. - Ugyanis ahány Én-rétegből áll a teljes Én, az entitás, annyi entitás alkot egy Gestaltot, amiről ma még keveset tudtok, és egyelőre nem készültem fel rá, hogy elmagyarázzam nektek. - (Ez az utolsó megjegyzés sokkal később az Isten fogalmával foglalkozó ülések egész sorozatában teljesedett ki.) Még mindig vannak üléseink, amelyek a reinkarnációval foglalkoznak, és amikor kérdések merülnek fel bennünk, föltesszük őket. A témáról szóló anyagunk tehát még mindig bővül, viszont az ülések teljes szövetében a reinkarnáció már csak kis szerepet játszik, hiszen csekély része a valóságnak. Akár értjük és elfogadjuk saját reinkarnációs hátterünket, akár nem, mindenképpen nagyon fontos, hogy jelenlegi életünk egészséges és kiegyensúlyozott legyen. Kialakítottuk előző életeinket, kialakítjuk a mostanit is. És amikor ma megoldjuk problémáinkat, sokkal könnyebbé tesszük "múltbeli" és "jövőbeli" Énjeink sorsát.
|
|
A reinkarnációról Éltünk-e már korábban, és fogunk-e élni halálunk után? Seth szerint mindannyian reinkarnálódtunk már, és ha befejeztük földi életeink sorozatát, más valóságrendszerekben tovább létezünk majd. Minden életünkben olyan körülményeket tapasztalunk meg, amelyeket saját magunk előre választottunk, a feladatokat és kihívásokat saját szükségleteinkre szabjuk, hogy fejlesszük képességeinket. Gondoljuk csak meg: vannak köztünk lángelmék és tébolyodottak, egyesek ügyes és szép testtel születnek, másoknak fontos szerveik vagy tagjaik hiányoznak. Némelyek úgy dúskálnak a javakban, hogy életük az emberiség nagy részének minden képzeletét felülmúlja, mások a nyomornak ugyancsak felfoghatatlan, sötét bugyraiban öregszenek és halnak meg. Miért? Csak a reinkarnáció szövi ezeket a látszólag rendkívül különböző körülményeket olyan rendszerré, amelyben értelmet lehet felfedezni. Seth szerint ezeket az élethelyzeteket nem valami külső erő méri ránk, hanem magunk választottuk őket. Miért választana valaki olyan életet magának, amelyben betegség vagy szegénység sújtja? És mi a helyzet a zsenge korban meghalt gyermekekkel, vagy a katonákkal, akik csatában esnek el? Amikor Seth a reinkarnációról kezdett beszélni, ilyen kérdések tolultak fel bennünk. Mint mondtam, az ülések kezdete előtt nem hittem azt sem, hogy még egyszer megszületünk, nemhogy sokszor. Ha már éltünk korábban, de nem emlékszünk rá, gondoltam, akkor mire jó az egész? - Különben is - mondtam Robnak -, Seth azt állítja, hogy mindannyian a "tág jelenben" élünk, és voltaképpen nem létezik múlt, jelen, jövő. Akkor hogyan élhetjük egyik életünket a másik előtt vagy után? Némelyik választ mások érdekében tartott üléseken kaptuk meg, amikor Seth konkrét esetekkel foglalkozott. Nyilvánosság előtt nem tartok bemutatót (aminthogy honoráriumot sem kérek és adományokat sem fogadok el), ezért azok lettek a reinkarnációval foglalkozó ülések, amelyeket a hallgatók vagy a barátok kedvéért tartottunk, vagy olyanok érdekében, akik valami különösen tragikus ügyben kértek segítséget. Ami azt illeti, Seth csak akkor foglalkozik ilyen esetekkel, ha az érdekelt kézben tudja tartani a szóban forgó ügyet. Miért halnak meg gyermekek - különösen, ha tehetségesek, és szerető családba születtek? Nem hiszem, hogy van egyetlen válasz, egyetlen olyan magyarázat, amely igaz volna minden egyes hasonló esetre, de két ülésen is szóba kerültek ilyen gyermekek, és arra a két konkrét esetre megkaptuk a választ. Az első egy házaspárról szól, akiket Jim és Ann Lindennek fogok nevezni. Ann egy reggel teljesen ismeretlenül felhívott telefonon. Mivel közvetlenül, nem központon keresztül hívott, semmi sem utalt rá, hogy távolsági hívás; azt hittem, hogy a városból beszél, különösen akkor, amikor Elmirában élő rokonait említette. Elmesélte, hogy a fia, Peter néhány hónappal korábban, hároméves korában meghalt. Ő és a férje nagyon sokat gyötrődik azóta, mesélte, és egy New York-i barátjuk, Ray Van Over parapszichológus azt tanácsolta, hogy hívjon fel engem. - Csak egyszer találkoztam Rayjel - mondtam. - Biztosan említette, hogy én nem szoktam fogadni, a saját munkámra és a Seth-ülésekre koncentrálok. - Igen, mondta - felelte Ann. - De azt gondolta, hogy velünk talán kivételt tesz. Azt mondta: más, hasonló esetekben megtette már. - Elhallgatott, várt. Egy hosszú percig töprengtem. - Hát, ma este éppen esedékes egy ülés. Ha át akarnak jönni... - Ott leszünk - vágta rá azonnal. - A férjem napközben bent van New Yorkban, de késő délutánra hazaér. - Lehet, hogy fáradt lesz. De Ann megesküdött, hogy egy zuhany és egy gyors vacsora újjávarázsolja a férjét. Megállapodtunk, hogy ő és Jim nyolc óra körül a lakásunkon lesz. Elmondtam a dolgot Robnak, aki csak annyit válaszolt, hogy rám bízza, de nem volt nagyon boldog. - Emlékszel, amikor legutóbb megpróbáltál kapcsolatot teremteni valakinek az elhunyt hozzátartozójával? - mondta. - De majd Seth elintézi. Bólintottam: nagyon is elevenen élt bennem az eset, amelyre Rob utalt. Amióta Ann Lindennel beszéltem, egyfolytában ez járt a fejemben. - Ugye nem szeretnéd, ha még egyszer olyasmi történne? - kérdezte Rob. - Aha - feleltem, és agyamban végigfutottak a legutóbbi, hónapokkal azelőtti eset részletei. Fényes, napsugaras vasárnap délután volt. Farmerben voltam, éppen takarítottam, amikor felhívott egy hallgatóm. Egy különösen bonyolult probléma állt előtte, és azt szerette volna, ha felveszem a kapcsolatot elhunyt anyósával. A fiatalasszony addig csak néhány foglalkozáson volt jelen, az anyósa pedig egész életét Floridában töltötte, ott is halt meg. A családot egyáltalán nem ismertem. Azt feleltem, hogy jöjjön csak át, és Rob előbújt a műteremből, hogy jegyzeteljen. Az események alatt úgy éreztem, én vagyok a meghalt nő, aki újraél egy veszekedést a férjével. Olyan erővel csapkodtam az asztalt, hogy Rob már attól tartott, eltöröm a kezemet. Rendkívül indulatos veszekedés volt. A másik személyiség szinte teljesen átvette az uralmat; Rob már a testi épségemért aggódott. Az anyós nyilvánvalóan az enyémnél sokkal terjedelmesebb és erősebb testhez lehetett szokva. Végül sikerült csonttörés és izomhúzódás nélkül "visszavonulnom", de azóta óvatosak vagyunk. Elmosolyodtam, amikor eszembe jutott: Rob beszámolója szerint a bútorfényező flakonja a levegőbe ugrott, amikor először rácsaptam az asztalra, és a könyökömtől szanaszét repültek a takarítószerek. Nem lehetett valami okkult légkör, még a nap is teljes erővel besütött az ablakon. A fiatal nő meg volt győződve róla, hogy valóban az anyósa nyilatkozott meg rajtam keresztül. Ráismert gesztusaimból és szavaimból - ideértve az anyós néhány kedvenc kifejezését, amelyek bizony meglehetősen vaskosak voltak. Rob az arcomat figyelte. - Akkor nem érezted viccesnek, igaz? El kellett ismernem, hogy igaza van. Az általam akkor megadott nevek és dátumok viszont többségükben helyesek voltak, egy dolgot pedig - amelyet a fiatalasszony nem tudott ellenőrizni - az egyik rokon igazolt. - Seth akkor nem volt jelen - mondtam. - Ha ott lett volna, talán ő adta volna meg az információt, és nem kellett volna keresztülmennem azon az egészen. - Vagy egyszerűen csak ki akartad próbálni egyedül is - kockáztatta meg Rob. Kis bűntudattal vigyorogtam. Azóta is törtem már a fejem azon az epizódon. Vajon ki akartam próbálni a saját szárnyaimat, hogy megtudjam, egyedül milyen bizonyítékát találom meg a halál utáni életnek? Ha ez tudat alatti szerepjátszás volt részemről, akkor módfelett jól sikerült, hiszen a fiatalasszonynak néhány tényt mással kellett ellenőriztetnie. De nem esett jól, és nem is szerettem volna, ha még egyszer valami hasonló történik velem. Megválogatom, hogy kit engedek be a házamba, és az ilyen emberek, legyenek bár elevenek vagy holtak, nem találnak szíves fogadtatásra. - Most nem akartam nagyon elutasítónak mutatkozni - mondtam. - Lindenék végtére is csak a kisfiukról akarnak megtudni valamit. Most rábízhatjuk Sethre az ügyet. Ma estére úgyis ülést terveztünk. De tudtam, hogy Robnak igaza van. Szükségem van bizonyos önvédelemre. Az anyós esetétől eltekintve is volt már néhány nyugtalanító helyzet, amikor élő emberektől "vettem át" érzelmi állapotokat. Mindenesetre amíg ilyen nagyszerű anyagot kapok Sethtől, addig elsősorban arrafelé szólít a kötelesség. Aznap este, miközben Jimet és Annt vártuk, ilyen gondolatok kergették egymást a fejemben. És hátravolt még egy meglepetés. Este hat körül Ann telefonált, hogy Binghamptonban van, tőlünk autóval több, mint egy órányira. Azt mondta: fogalma sem volt, hogy Elmira ilyen távol esik Brooklyntól. - Brooklyntól? - Majdnem elejtettem a telefont. - Úgy értettem, hogy a férje bement ma New Yorkba. De hogy ott is laknak... - Ó, nem - mondta Ann -, de Jim kora délután hazajött, és azt hittük, pár óra alatt odaérünk Elmirába. - Hű, a mindenit - mondtam, mire Rob az ölébe eresztette az esti újságot. - Azt akarja mondani, hogy egyetlen ülés miatt autóznak idáig? New York tele van kitűnő médiumokkal. - De magát annyira ajánlották. Azért telefonáltam, mert késni fogunk. Rosszul esik, hogy ezt kell kérnem, de megtennék, hogy megvárják, míg odaérünk? Kissé kábultan igent mondtam, és letettem a telefont. Rob attól tartott, hogy túl nagy lesz rajtam a teher, tudva, milyen hosszú utat tesznek meg oda-vissza egyetlen ülésért. Ann-nek elmagyaráztam ugyan, hogy semmiképpen sem tudom garantálni, mi fog történni. Most szándékosan kiűztem agyamból az ügyet, és leültem tévét nézni. Akkor az egésznek a tetejébe még este nyolc körül beállított Phil is, azzal, hogy éjszakára a városban marad, és szeretne részt venni az ülésen! Jim és Ann este tíz körül érkezett meg. Azonnal megkedveltük őket. Húszas éveik vége felé járhattak, intelligensek voltak, és viselkedésüket, akárcsak a miénket, közvetlenség jellemezte. Egy pohár bor mellett meséltek a kisfiukról. - Rendkívül értelmes gyerek volt - mondta Jim. - Egyszerűen fantasztikus, és ezt nemcsak azért mondom, mert a mi gyerekünk volt. Az első pillanattól fogva messze az átlag fölött állt, és annyira gyorsak voltak a reakciói, hogy néha szinte megijesztett bennünket. Aztán egyik napról a másikra meghalt vészes vérszegénységben. Még azt sem tudni, mi okozta. Mit lehet ilyen helyzetben mondani? Segíteni akartam. Éreztem, hogy valóban nagy szükségük volna rá, de tudtam azt is: szinte lehetetlen bebizonyítani a halál utáni életet valóságosságát. Mi történnék, ha sikerülne felvennem a kapcsolatot a kisfiúval - vagy azt hinném, hogy felvettem? Mit segítene ez? Ahelyett, hogy a szülők szembenéznének az elválás tényével, ez az eset vajon nem rontana a helyzetükön? És föltámadtak saját kételyeim is: ha mégis tudat alatti szerepjátszás, amit csinálok... Rob mintha olvasott volna a gondolataimban. - Nyugi, szívem - szólalt meg hirtelen. Lindenéknek is elmondtam, mi jár a fejemben, mire Ann elmosolyodott. - Ray mondta, hogy te vagy az egyik legobjektívabb médium, akit ismer. - Félek, túlságosan is objektív. Ez néha visszatart attól, hogy teljesen kihasználjam a képességeimet. Ez az utolsó mondat, amit emlékezetem szerint önmagam nevében mondtam. A következő pillanatban Seth mély, zengő hangja szólalt meg belőlem. - Az a fiú a saját akaratából volt rövid időre a tiétek. Az volt a célja, hogy megvilágosítson benneteket, és ezt meg is tette. Korábbi életekben ismertétek már. Egyszer nagybátyja volt jelenlegi apjának. - Nem akart az anyagi valóságban megmaradni. Csak azért jött, hogy felmutasson nektek egy lehetőséget, és megértesse veletek a belső valóságot. Betegségét maga választotta. Nem a sors mérte rá. A szervezete nem termelt megfelelő vért, mert nem akart tovább maradni az anyagban, mint tervezte. - Lendületet akart adni nektek, és a hatása így sokkal erősebb, mint ha életben maradt volna; ezt ő maga is tudta. Rettegett attól, hogy fiatal férfivá serdüljön, megismerkedjék egy fiatal nővel, vonzódni kezdjen hozzá, és leéljen egy újabb életet. - Ő fénysugár volt számotokra, és ez a fénysugár nem hunyt ki. Elvezet egy olyan tudáshoz, amelyhez egyébként nem jutottatok volna hozzá, mert nem kerestétek volna ilyen elszántan. Ő nagyon jól tudja ezt. Azt akarta, hogy elinduljatok a zarándokúton - de ez a zarándokút bennetek van. Seth tágra nyílt szememmel tekintett rájuk. Mozdulataim az övéi voltak. Beszéd közben egyenesen Jim szemébe nézett. Ann és Rob jegyzetelt, Phil csak ült, és hallgatott. - A tudományokkal állt kapcsolatban Atlantiszban és Egyiptomban is, de most nem kívánta folytatni ezt a tevékenységét. Már messze túl volt rajtuk. Te [Jim] két előző életben is ugyanilyen kapcsolatban álltál vele; papok voltatok, és mindketten a mindenség belső működése iránt érdeklődtetek. Seth ezután kijelentette, hogy Jim bizonyos értelemben félresiklott, elfelejtette, amit megtanult a múltban. - Ő [Peter] nem kényszeríthetett rá, hogy emlékezz, de erőteljes ösztönzést, lökést azért adhatott nektek, és ebben az életében pontosan ezt is cselekedte. - Most nem az a dolgotok, hogy ide-oda szaladgáljatok, és minden bokorban az igazságot keressétek. Az igazság bennetek van. A fiatok többé nem hároméves. Most már olyan entitás, aki idősebb, mint ti vagytok, és megpróbálta megmutatni nektek az utat. Nem gyermek volt ő, akit elragadtak, mielőtt a benne rejlő ígéreteket beválthatta volna - olyan személyiség volt, aki azért ment el, mert reinkarnációi befejeződtek. Nem tér vissza többé, hanem továbbhalad egy olyan valóságba, ahol képességeit jobban használhatja. Seth szerint Peter reinkarnációi már azelőtt befejeződtek, hogy erre az utolsó életére megszületett volna. Csak azért tért vissza fiatalon meghalni, hogy Jim és Anna feltegye a kérdéseket, amelyeket most fel is tettek. Seth egy alkalommal széles mosollyal azt mondta: - Én magam sokszor éltem és sokszor meghaltam már, de érezhetitek a vitalitásomat. Elmondhatom nektek, hogy a fiú vitalitása ma is létezik. De ha tovább kell maradnia, az büntetés lett volna számára. Egy korábbi élete során segítettél "megmenteni a lelkét", és most azért tért vissza, hogy viszonozza ezt a segítséget. Egyszer kísértésbe esett, hogy képességeit a hatalom megszerzésére használja, saját előnyére fordítsa papi mivoltát. Akkor te állítottad meg. Seth azzal folytatta, hogy jellemzést adott Jim jelenlegi személyiségéről az előző életek eseményeinek összefüggésében, és a jövőre vonatkozó tanácsokkal látta el. Jim elmesélte, hogy korábban disc jockey volt. Seth most ezt mondta: - Senki sem mondhatja meg neked, melyik utat járd. A válaszok benned vannak. Óvakodj azoktól, akik kész válaszokkal állnak eléd. Én valószínűségeket, lehetőségeket mondok, mert a jövő képlékeny. Azt javasolta, hogy Jim tartsa távol magát a színészi pályától, mert az ő esetében ott identitási zavarok következhetnek be. Azt tanácsolta, hogy maradjon a kommunikációs szakmák környékén; ha a rádiózásnál marad, ott egy új állásra van kilátása, s onnan egy másik pályára térhet át. Seth beszélt még az összes érintett előző életeiről, aztán hozzátette: - Amit elmondok, az szerintem a legfontosabb információ, függetlenül attól, hogy ellenőrizhető-e, vagy sem. Belső Énetek feldolgozza majd, amit mondtam, és ez fontosabb, mint tízoldalnyi adat és feljegyzés, amit nem tudtok ellenőrizni, mert azok az életek annyira régen zajlottak le. Szót ejtett ezután Peter betegségének szimbolikus jelentőségéről, Jim és Ann előző életekbeli kapcsolatáról, és megállapította, hogy Jimnek kiváló matematikai tehetsége van, amelyet nem használ. - Ez a képesség két előző, papi életedből származik, amikor mindketten rengeteg számítást végeztetek az égitestek mozgásával kapcsolatban. A következőkkel fejezte be: - Természetes, hogy ebben a helyzetben másokhoz fordultatok segítségért, és remélem, hogy a magam módján segítettem is. De azért van különbség aközött, amit megmondtak neked és amit tudsz. A tudás belülről jön. Ha tudsz valamit, nincs szükséged rá, hogy megmondják - és ti képesek vagytok szert tenni ilyen tudásra. Örülni fogok, ha a segítségemmel megtaláljátok, de senki más nem találhatja meg helyettetek. Az egyik szünetben kekszet rágcsálva, bort iszogatva ültünk együtt, és hirtelen mindenféle benyomások zúdultak az agyamba. Sokat közülük ott, helyben ellenőriztünk is. Megmondtam például Ann-nek, hogy a bátyja több nevet használ, és parókát visel; ezt is és sok egyebet is igazolt. Közben folyamatosan kaptam a benyomásokat a kisfiú tüneteiről. Amikor ilyesmi történik velem, el szoktam lazulni, és kimondom, ami eszembe jut. - Volt egy eset - mondtam -, amelyben lábkörmök és egy túl kicsi cipő játszott szerepet. A jobb láb nagyujján nyomás keletkezett, ami kihatott egy érre a jobb lábszáron. Az ilyen esetekben mindig szerepet játszik valami hasonló sérülés, bármilyen csekély, amely a szervműködést károsítja. Volt több ilyen megállapítás is, amelyek ott helyben igazolódtak. Bár ezeknek az információknak nem volt közül a reinkarnációhoz, mégis segítettek Jimnek és Ann-nek bebizonyítani: megvan bennünk a képesség, hogy a fizikai érzékeken kívül más módokon is tudáshoz jussunk. Az események, amelyekre hivatkoztam, Lindenék számára érzelmileg jelentősek voltak, bár más szempontokból hétköznapiak. E benyomások közül némelyik a Peter halálát okozó betegség eredetére vonatkozott. A betegség oka ismeretlen, nincs is értelme itt és most belemenni a magyarázatába. Viszont a betegség jellemző tüneteiről adott leírásom szintén pontosan fedte Peter állapotát. Lindenék nem beszéltek erről nekünk - talán túlságosan fájdalmasnak ítélték. Mivel ezek a részletek pontosak voltak, nincs ok feltételezni, hogy a betegség orvosilag ismeretlen okára vonatkozó benyomásaim ne lettek volna azok. Ugyanebből a meggondolásból nincs ok feltételezni, hogy a reinkarnációs anyag nem volt helytálló, bár az eltelt idő miatt nem ellenőrizhető. (Némelyik reinkarnációs adat hozzánk közelebbi korokból való, ezért bizonyos mértékig utána lehet nézni, ha az érintettek veszik az időt és a fáradságot. Mostanáig nagyon kevés pappal találkoztunk, olyannal pedig, aki Atlantiszban élt volna, rajtuk kívül eggyel sem.) Seth az ülés végén Phillel foglalkozott, és jócskán elmúlt már éjjel egy óra, mire a végére értünk. Jim és Ann azzal a meggyőződéssel indult haza, hogy fiuk élete és halála üzenet volt, hogy életüknek van célja és értelme, és hogy ez a látszólagos tragédia magasabb szinten a javukra válik. Az eset után eléggé szégyelltem magam. Jim és Ann szinte átlényegült, bennem pedig annyi kétely volt az ülés előtt, hogy képes voltam tétovázni. (Az az igazság, hogy amikor tudatosan gondolkodom ilyen szűklátókörűen, akkor előlép az intuitív belső Énem, és bebizonyítja: itt a puszta egónál jóval többről van szó. Érzem is, hogy ezek a képességek úgy járnak át bennünket, mint a szél a fa koronáját.) Ann nem sokkal ezután írt nekem, és elárulta, hogy ő meg Jim nem érzi többé azt az elviselhetetlen szomorúságot, amely azelőtt nyomasztotta őket. Egyre többször láttam, miként ad értelmet a reinkarnáció a látszólag értelmetlen tragédiáknak is; hogyan mutatja meg a rendszert olyan helyzetekben, amelyekben különben csak a káoszt és az igazságtalanságot látnánk. Nagyon örültem, hogy segíthettem Ann-nek és Jimnek. Ez az ülés meg a többi hasonló fontos szerepet játszott abban, hogy felismertem e gondolatok értékét, pedig eredetileg nem voltam képes elfogadni őket. Ugyanez áll Sethre is: elképeszt, ahogyan segít másokon, milyen mélységig érti a pszichológiát, micsoda képességeket mutat fel az üléseinken. Egy másik esetben szintén gyermekhalálról volt szó. Egy asszonynak, aki részt vett néhány csoportfoglalkozásomon, hónapokkal azelőtt vízbe fúlt a tizenöt éves fogadott fia. Seth azt mondta: a fiú több előző életében is tengerész volt, és a vízi halált többre becsülte a szárazföldinél. A fiú egy korábbi életében már kapcsolatban állt mostani mostohaanyjával, és ő is azért tért vissza, hogy segítsen az asszony belső fejlődésében. Korai halála azért következett be, hogy mostohaanyja megfogalmazza a kérdést, és megkeresse a választ. Az asszony médiumtól médiumhoz szaladgált, megpróbálta felvenni a kapcsolatot a fiúval. Seth félreérthetetlenül megmondta neki, hogy hagyjon fel ezzel, és dolgozzék saját belső fejlődésén. Seth szerint magunk választjuk meg betegségeinket, csakúgy, mint születésünk és halálunk körülményeit is. Minden betegségre vonatkozik ez, légyen az balesetben eltört láb vagy fekély. Ez nem azt jelenti, hogy tudatosan választunk; nem arról van szó, hogy valaki leül, és így spekulál: "No, azt hiszem, ma délután háromkor a patika előtt el fogom törni a lábamat." Nem; bensőnk egy része zaklatott, ezért választ egy betegséget vagy balesetet, hogy a belső helyzetnek kifejezést adjon. Ezt az egészségről szóló fejezetben magyarázom el, Sethnek az egészség és vitalitás megőrzésére vonatkozó útmutatásaival együtt. De mi a helyzet a súlyos betegségekkel - és hol jön be a képbe a reinkarnáció? Először is: Seth nem használja azt a szót, hogy "büntetés". Nem szenvedünk "büntetést" a korábbi életünkben elkövetett "bűnök" miatt. A betegséghez nem is a vele járó, benne foglalt élethelyzet miatt fordulunk - bár olyasmi megtörténik, hogy a betegséget a hosszú távú tervbe illesztve használjuk fel, hogy ez úton tanítsunk meg magunknak egy fontos igazságot, vagy fejlesszünk valamilyen képességet. Így néz ki ez a folyamat egy konkrét példán szemléltetve. Ez az eset szintén egy telefonhívással kezdődött; ezúttal egy férfi hívott fel, akit Jonnak fogok nevezni. Az ország egy távoli szögletéből telefonált, közvetlenül az első könyvem megjelenése után. Jon is és a felesége is húsz-egynéhány éves lehetett. Az asszony neve legyen Sally. Sally sclerosis multiplexben szenvedett, az orvosok szerint talán csak egy év volt már hátra az életéből, és Jon meg akarta kérdezni Sethet, hogy mit lehetne tenni Sallyért. Ismét azt éreztem, hogy nagyon szeretnék segíteni, és ismét tele voltam kételyekkel. Gondoljuk el - csak a feltevés kedvéért ?: mi van, ha Seth javasol valami kezelést vagy szert, ami súlyosbítja Sally állapotát? Végtére is én Jane Roberts vagyok, nem Edgar Cayce. Hogyan bízhat egy idegen ennyire Sethben és az én képességeimben, amikor magam is oly gyakran tele vagyok kétségekkel? - Biztos vagyok benne, hogy Seth tud segíteni - mondta Jon. - Amint elolvastam a könyvét, már tudtam. És ha Sallyt nem lehet meggyógyítani, Seth akkor is adhat valami magyarázatot, amitől értelme lesz ennek a betegségnek. Miért épp Sallyvel történik ez? Hiszen ő soha életében nem vétett senki ellen. Úgy éreztem magam, mint egy vár, amelyet ostrom alá vettek - főként azért, mert annyira szerettem volna segíteni. Végre sikerült eszembe idéznem, hogy a belső Én sokkal erősebb, mint a Jane-Én, és hogy Seth sokkal többet tud, mint akár az egyik, akár a másik. Tehát igent mondtam. Az azóta eltelt két év alatt több ülést tartottunk Jon és Sally érdekében. De a legelső ülésen Seth olyan nagyszerű tanácsot adott, amely mindenkin segíthet, akit betegség kínoz. Mielőtt rátért volna a reinkarnációs háttérre, amely ebben az esetben különösen fontos volt, hangsúlyozta a szuggesztió és a telepátia szerepét a betegszobában. Mivel ennek fontos általános tanulsága van, idézek néhány részletet. - Mindenkinek, akit érint ez a betegség, változtatnia kell mentális hozzáállásán, és fel kell támasztania önmagában a reményt. Akik ma körülveszik az asszonyt, azt gondolják, hogy a gyógyulása lehetetlen, ő pedig felfogja a gondolataikat, és ezekre reagál. - A betegséget az anyag szintjén, az életfolyamatok útján nem lehet visszafordítani. A testi javulás spirituális változás eredménye lesz. Mindazoknak, akik körülveszik őt, fel kell hagyniuk a reménytelenség érzésével, a negatív szuggesztióval, mind kimondva, mind kimondatlanul. Ez önmagában már elegendő lesz bizonyos javulás eléréséhez. - A férj naponta háromszor végezze el a következő gyakorlatot: képzelje el, hogy a világmindenség energiája és vitalitása egészséggel tölti fel felesége testét. Ne legyen ez holmi jámbor óhaj, merő vágyakozás. Tegyen valódi erőfeszítést annak megértésére és átélésére, hogy az asszony szervezetét ezek az energiák építik fel, és ily módon képes lesz rá, hogy hozzásegítse feleségét az energiák pozitív irányú felhasználásához. Ha lehetséges, a gyakorlat közben érintse meg a feleségét, és tegye meg ezt reggel, délben és este. - Ne koholj hamis bizonyságot, hanem őszintén és kitartóan emlékeztesd magad arra, hogy feleséged testét a mindenség energiája tölti ki és formálja. Egy gátló tényező megakadályozta, hogy teljes hatékonysággal használja ezt az energiát. Te részben pótolni tudod ezt saját hozzáállásoddal és a gyakorlatokkal, amelyeket adtam neked. Ez már önmagában egy kis lélegzethez juttatja őt, amikor a betegség előrehaladása megáll. Ha útmutatásomat maradéktalanul követed, hamarosan némi javulás fog beállni. - Ha nem fogadjátok meg az asszony mentális környezetének jótékony megváltoztatására vonatkozó útmutatást, akkor semmilyen más tanács vagy orvosság nem fog segíteni. Seth megígérte, hogy ad majd egy programot is azzal a céllal, hogy megváltoztassa Sally saját reményeit, és hipnóziskezelést javasolt, hogy a hipnotizőr pozitív szuggesztiói életre keltsék az asszony akaraterejét. Javasolta, hogy Sally tagjait mogyoróolajjal dörzsöljék, és étrendjét egészítsék ki vassal. Hangsúlyozta, hogy az asszony jobban érezné magát egy másik szobában, mondván: - Azt hiszem, van egy szép, napos nappali szoba a házban. Annak a szobának jótékony hatása lesz a betegre. Költöztessék át oda. - Érintőlegesen megemlített néhány epizódot Sally jelenlegi életéből, ezek közül Jon többet igazolt a következő levelében - volt köztük egy olyan is, amelyről Jon maga sem tudott addig, míg Seth meg nem említette. Seth azt mondta, hogy Sally valaha egy szatócsüzletben dolgozott egy barátnőjével, és ennek a barátnőnek a látogatása most jótékony hatással lenne rá. Jon nem tudott Sally életének erről az epizódjáról, de az anyósa emlékezett rá. Megjegyzendő, hogy Seth nem tért át más témákra, míg a fenti tanácsokat el nem mondta - a tanácsok pedig a férjnek szóltak és azoknak, akik Sallyt ápolták, nem magának a betegnek. Az első ülés végén Seth azt mondta: - Működnek előző életekhez kapcsolódó összefüggések is. Egyelőre fontosabb, hogy megtedd azokat a lépéseket, amelyeket elmondtam, mint az, hogy ismerd ezeket az összefüggéseket. A két ülés között Jon megírta, hogy bizonyos javulás tapasztalható Sally állapotában, és hogy híven követi Seth útmutatásait. Valóban volt a házban egy olyan szoba, amilyet Seth említett; Sallyt oda költöztették át. A második ülést Seth teljes egészében a reinkarnációs hatásoknak szentelte - igen jó példa ez az eset arra, miként befolyásolják ezek az egészségi állapotot. Az ülésen elhangzott néhány általános tanács is, csakúgy, mint a válasz bizonyos, a korábbi életek és a jelenlegi egészségi állapot összefüggését firtató kérdésekre. Seth kijelentette: a karma nem tartalmaz büntetést. - A karma a fejlődés lehetőségét kínálja. Képessé teszi az egyént arra, hogy tapasztalatokkal növelje ismereteit, kitöltse a tudatlanság okozta hézagokat, megtegye, amit meg kell tennie. Ebben mindig a szabad akarat érvényesül. Sally előző életének története nagyon érdekes. Tudni kell, hogy ez nem a közvetlenül megelőző élete volt, hanem egy annál korábbi, amelynek problémáit "elraktározta" a jelenlegi életéig. - Az asszony akkor olasz férfi volt, és egy hegyi faluban élt. Feleségét elveszítette, egyedül maradt rendkívül neurotikus, nyomorék lányával, akit sok éven keresztül ápolt. Sallyt akkor Nicolo Vanguardinak hívták [Rob így írta le a nevet fonetikusan], a lánya neve Rosalina volt. Nem szerette a lányt; gondját viselte ugyan, de nem volt kedves hozzá. - Újra meg akart házasodni, de a lánya miatt senki sem akart hozzámenni. A lány, amikor csak tehette, ellene szegült az apjának. Szemrevaló lány volt, nyomorék, de nem torz. A harmincas éveiben jóval kevesebbnek látszott, mint a nála fiatalabb nők, akiknek mezei munkával telt az életük. Volt egy kis gazdaságuk, ahol alkalmi munkások segédkeztek. Az egyik közeli faluból egy gyermektelen özvegyember járt át segíteni; beleszeretett a lányba, és a betegsége ellenére magával vitte szülőfalujába. - Az apa, aki Sally volt, nagyon megkeseredett. A lány túl későn ment el; ő már megöregedett, senkinek sem kellett, és most már szólni sem tudott senkihez. Emiatt még jobban gyűlölte a lányát; dühös volt rá, mert vénségére hagyta magára, pedig ő annyi éven át gondoskodott róla. Seth azzal folytatta, hogy Sally a következő életében nőként született újjá, ismét Itáliában, némi művészi tehetséggel, és igen sikeres életet élt. Két fia született. - Itt a személy alig száz kilométerrel távolabb született újjá, és egy gazdag földbirtokos feleségeként gyakran kocsizott ki arra a vidékre, ahol még állt a kis ház, melyben előző életét leélte. A várost súlyos bombázás érte a második világháborúban. Ez után az élet után Sally személye úgy döntött, hogy elvarrja a fejlődésében felmerült problémák szálait. - Ezúttal a személy nem gondoskodó, hanem gondoskodásra szoruló ember lett - lévén, hogy a betegsége miatt másoktól függött. Korábbi életében a személyiség sem képes, sem hajlandó nem volt megérteni a nyomorék lány helyzetét, körülményeit. A belső valóság tényeit egy pillanatig sem vette fontolóra. - Most Sally maga játssza ezt a szerepet, és tökéletesen elmerült benne. Az előző életben Jon volt az a férfi, akivel a lány elment az apai háztól. Sally most szerelmes belé, és felfedezte személyisége jó oldalait. - A szerepcsere által Sally rálátást szerzett korábbi kudarcaira, jelenlegi férjének pedig lehetőséget ad, hogy mélyebben elgondolkodjék, és keresni kezdje a választ olyan kérdésekre, amelyeket különben nem tett volna fel. Az asszony hozzájárul az ő fejlődéséhez is, s közben sikeresen dolgozik a saját személyében meglévő komoly hiányosságok felszámolásán. Seth a továbbiakban elmondta még, hogy az olasz város neve Ventura vagy ehhez hasonló, Itália délkeleti részén fekszik, és az 1930-as évek végén tragikus vasúti szerencsétlenség történt a környéken. - Az ilyen helyzeteket, mint Sally betegsége, a személy mindig maga választja, de az egyénnek magának kell megtalálnia a megoldást. Az entitás nem szabja meg előre, hogy teljes gyógyulás, elhúzódó betegség vagy korai halál lesz-e a végkifejlet. Az általános élethelyzet a mélyebb összefüggésekre adott válaszként áll elő. - A konkrét probléma igazából olyan feladat, amelyet az entitás állít valamelyik saját személyisége elé, de a végeredményt az egyén maga határozza meg. E személy számára ez volt az utolsó ilyen akadály. Senki nem választja öncélúan a betegséget mint élethelyzetet. Ebben az esetben a személy azért döntött a teljes függőség állapota mellett, hogy tisztábban áttekinthesse korábbi tevékenységét. Seth kijelentette: a személyiség még az ilyen, látszólag tragikus helyzetekben sincs magára hagyatva. - A belső Én, amely nem tévesztendő össze a könnyebben hozzáférhető tudatalattival, ismeri a helyzetet, és megtalálja a vigaszt a gyakori belső kommunikációban, amelyben felidézi és újraéli sikereit. Az álmok rendkívül elevenek ebben az állapotban, mert ezek erősítik az emberben a bizonyosságot, hogy nagyobb, mint amilyennek véli magát. A személyiség ilyenkor tudja, hogy több, mint az az Én, amellyel egy időre összekapcsolta magát. De Sally közben szörnyű állapotban volt, kezdett megvakulni, nem tudott már sem beszélni, sem mozogni. Miért, kérdezte Jon a levelében, miért nem választott magának valami kevésbé pusztító kórt? Miért nem volt kicsit beteges három életen keresztül, ahelyett, hogy egyszerre leterítse ez a gyilkos betegség? Seth válasza: - A merészséggel párosuló türelmetlenség jellemző erre az entitásra. Ez magyarázza döntését, hiszen ez az állapot óriási megterhelést jelent. Minden gyengesége felfokozódik, ettől ennyire súlyos az állapota. Az entitás inkább ezt választotta, mint a kisebb nehézségek sorozatát. Jon tudat alatt beleegyezett ebbe, hogy türelmet és segítőkészséget tanuljon - hogy a neki rendelt orvosságot egy adagban vegye be. Seth hangsúlyozta, hogy Sally a közvetlenül ezt megelőző életében menedéket talált a problémák elől, pazar körülmények között élt, és alkotó tehetségét is kiteljesíthette. - Az ilyen helyzet lehetővé teszi a személy számára, hogy a szükséges tapasztalatot egyetlen élethelyzetbe sűrítse: hogy mélyre merüljön, és egyszerre nézzen szembe olyan problémákkal, amelyek különben több életsorsot tennének ki. Csak merész személyek vállalják ezt. Ma, több, mint két esztendővel később Sally él még, de nagyon rossz állapotban van. Seth azt mondta: Sally megoldotta a maga elé tűzött feladatokat, de a teste annyira megsínylette ezt, hogy úgy döntött: leveti magáról. Most, amikor e sorokat írom, Sally kómában van. Jon tudni akarta, mi történik vele ebben az állapotban. "Vajon valahol másutt eleven a tudata? Vagy csupán álmodik? És mi lesz vele a halál után?" Seth a közelmúltban válaszolt ezekre a kérdésekre. A válaszok egy része általánosságban magyarázza meg a halált, ezért ennek az ülésnek egyes részleteit a következő fejezetben idézem, és részletesebben ismertetem Seth magyarázatát a reinkarnációról.
|
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
