|
Témaindító hozzászólás
|
2005.09.23. 08:03 - |
INTERJÚ ISTENNEL
- Tehát interjút szeretnél Tőlem?
- Ha van rá időd - mondtam.
Isten mosolygott.
- Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?
- Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban?
Isten így felelt:
- Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és azután újra gyerekek szeretnének lenni.
- Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és azután az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik.
- Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek.
- Az, hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna.
Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk.
Azután így kérdeztem:
- Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?
Isten mosolyogva válaszolt:
- Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy engedik magukat szeretni.
- Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz.
- Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye.
- Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket.
- Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni.
- Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni, vagy kimutatni érzelmeiket.
- Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk. |
[12-1]
|
Bölcs gondolatok 1. Minden dologról csak egy igazság van, s aki azt megtalálja, annyit tud a dologról, amennyit egyáltalán tudni lehet róla. (Descartes)
2. Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó... (Anatole France)
3. A saját életnek nem megbízható tanúja senki sem. Kár is fölesketni, hogy az igazat, csakis az igazat fogja vallani. (Ancsel Éva)
4. Végül is ez a sorsa minden igazságnak. A tegnapi ember abszurdnak tartja, a holnapi banálisnak. Az igazságok nem maradandók. De maradandók azok az írók, akik rátalálnak. (Egon Friedell)
5. Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt. (Ancsel Éva)
6. Az igazságosság könyörületesség nélkül - embertelenség. (Aquinói Szent Tamás)
7. Az igazságot először felfedezik, majd megszokják, végül megcáfolják. (Feleki László)
8. Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen fölfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon. (Lucian Blaga)
9. Helyesen nevezik... az Igazságot az Idő, és nem a Tekintély gyermekének. (Francis Bacon)
10. A lélek voltaképpen nem is fordulhat máshoz segítségért, mint az igazsághoz, amely a fegyvere - és pajzsához, amely a hazugság. (Paul Valéry)
11. Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem egyéb, mint félelem az igazságtalanság elszenvedésétől. (La Rochefoucauld)
12. Ha alacsony célokkal is megelégszel, az igazság útjáról letérsz. (Babiloni bölcsesség)
13. Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem hogy többé nem hiszek neked. (Friedrich Nietzsche)
14. Van-e olyan élet -akár a szentek élete is-, amely ne lenne nap nap után alávetve a hazugságnak? (Martin de Gard)
15. Nemcsak mások, hanem önmagunk számára is rejtélyeseknek kell lennünk. (Kierkegaard)
16. Nem az az ostoba, aki nem tud, hanem az, aki nem akar tudni. (Hrihorij Szkovoroda)
17. Általános balgaság, hogy senki sem elégedett sorsával, akármilyen jó, és senki sem elégedetlen eszével, akármilyen rossz. (Gracián)
18. A tudós gyakran kételkedik, a tudatlan ritkán, a bolond soha. (Émile Faguet)
19. A legapróbb dologban is van valami kevés ismeretlen. Találjuk meg! (Maupassant)
20. A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk. (Proust)
21. Minden mély gondolkodó jobban fél attól, hogy megértik, mint attól, hogy félreértik. (Friedrich Nietzsche)
22. A világban csak kétféleképpen lehet felemelkedni: vagy a magunk igyekezetével vagy mások ostobasága által. (La Bruyére)
23. A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától. (Friedrich Nietzsche)
24. A józan ész a világhoz alkalmazkodik, a bölcsesség az éggel akar megegyezni. (Joubert)
25. Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni. (Schopenhauer)
26. Tudd meg, ki vagy, s fogadd el a világot. (Goethe)
27. A világ csak tükör, mely mindenkire saját arckifejezését vetíti vissza. (Thackeray)
28. A világ Isten bűnbeesése. (Christian F. Hebbel)
29. Ha minden ésszerű lenne a földön, akkor nem is történne semmi. (Dosztojevszkij)
30. A világegyetem végtelen, s ennélfogva nincs sem középpontja, sem kerülete. (Giordano Bruno)
31. Bölcs ember számára minden föld lakható: mert nemes léleknek hazája az egész világ. (Démokritosz)
32. Aki azért jött a világra, hogy azt komolyan és a fontos dolgokban fölvilágosítsa, szerencséjének mondhatja, ha ép bőrrel menekül. (Schopenhauer)
33. Amikor keressük a világ lényegét, feltételezzük, hogy van neki. (Feleki László)
34. Miután rájöttünk, hogy az életnek semmi értelme, nincs más hátra, mint hogy értelmet adjunk neki. (Lucian Blaga)
35. Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat! (Diderot)
36. Kidobtam a tükröt, mert a maga nemében páratlan arcomat szemtelenül megkettőzte. (Johann Nestroy)
37. Apró hibáinkat csak azért valljuk be, mert meg akarjuk győzni a világot arról, hogy nagy hibáink nincsenek. (La Rochefoucauld)
38. Az ember még nem elmés ember attól, hogy sok az ötlete, mint ahogy a tábornok sem jó tábornok attól, hogy sok a katonája. (Chamfort)
39. Hősnek lenni a legrövidebb lejáratú foglalkozás a földön. (Will Rogers)
40. Meg lehetne határozni a Mennyet így is: az a hely, amit kerülnek az emberek. (Henry D. Thoreau)
41. Van ember - van probléma! Nincs ember - nincs probléma. (Sztálin)
42. A közvéleményt meg lehet mérgezni, de csak olyan méreggel, amelyik ízlik neki. (Ignotus)
43. A kisértéstől egyféleképpen szabadulhatunk meg: ha megadjuk magunkat neki. (Oscar Wilde)
44. Ha a mozdonyokatl úgy vezetnék, ahogy az Államot, a mozdonyvezetőnek egy asszony ülne a térdén. (Alain)
45. Április 1. Ez az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek többi 364 napján. (Mark Twain)
46. A kereszténység biztosan túlél még egy évezredet a földön - múzeumban, kitömve. (Mark Twain)
47. Van Isten, de nincsenek lelkiismereti aggályai. (Kerouac)
48. Ne mondják nekem, hogy ez nehéz probléma. Ha nem lenne nehéz, nem lenne probléma. (Ferdinand Foch)
49. Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak. (Oscar Wilde)
50. A lélektan első tétele: a látszat csal; utolsó tétele, hogy: a látszat nem csal. (Osvát Ernő)
51. A tény mindig meztelen, még ha a legújabb divat szerint van is öltözve. (Stanislaw Jerzy Lec)
52. Jótettért azt várd, hogy további jótetteket várjanak tőled. (Osvát Ernő)
53. Gazdag ember filozófiája. Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell. (Karinthy Frigyes)
54. Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen... (Gracián)
55. Az ember igazi gazdagsága az a jó, amit a világban véghezvitt. (Mohamed)
56. Az ember nagysága látszik meg abból, hogy szánalomraméltó voltát felismeri. Egyetlen fa sem érzi magát boldogtalannak. (Pascal)
57. Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak? (Edgar Allan Poe)
58. Semmi sem fejleszti ki gyengeségeinket inkább, mint ha hatalomhoz jutunk. (Eötvös József)
59. A nagy emberek meteorok: felemésztik önmagukat, hogy fénnyel árasszák el a világot. (Napóleon)
60. Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük. (Eötvös József)
61. Ha mindenki meg lenne elégedve önmagával, nem lennének hősök a világon. (Mark Twain)
62. A legnagyobb s egyben legkisebb uralom az önuralom. (Leonardo De Vinci)
63. A nagy erényeket azok a nagy akadályok szülik, amelyeket legyőznek. (Chamfort)
64. Furcsa, hogy milyen kevés ember akad ezen a világon, aki bele tud nyugodni a kis veszteségbe. A nagy veszteség annál gyorsabban rákényszeríti a nagy belenyugvást. (Italo Svevo)
65. A titok felfedése mindig annak a hibája, aki rábízta valakire. (La Bruyére)
66. Senki sem szerezheti meg mindazt, amit csak akar, azt azonban megteheti, hogy ne kívánjon olyat, amije nincs. (Seneca)
67. Amikor az ember akár illendőségből, akár unottságból, akár életrendből lemond az élvezetekről, első dolga, hogy másokban elítéli őket. (La Bruyére)
68. Emlékezőtehetségére mindenki panaszkodik; ítélőképességére senki. (La Rochefoucauld)
69. Az idő, mondják, nagy tanítómester. Csak az a baj, hogy megöli a tanítványait. (Berlioz)
70. Időnk egy részét nyíltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik. (Seneca)
71. Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt. (Santayana)
72. A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága. (Albert Einstein)
73. Keményen a lényegben, szelíden a kivitelben. (Claudio Aquaviva)
74. Senki sem próféta a hazájában. Ha ez igaz, nem azt jelenti-e, hogy: félreismert s mellőzött fiainak műveiből áll a nemzet kincse? (Osvát Ernő)
75. A művészet a kimondhatatlan tolmácsa. (Goethe)
76. Becsüld meg a kezdőt - ő semmi, de még minden lehet. (Forbáth Imre)
77. A közvélemény olyan ítélőszék, amelyet tisztességes ember sohase ismerjen el, és sohase utasítson el egészen. (Chamfort)
78. Az embereknek szokásos hibája, hogy dühödten ítélnek el olyan dolgokat, amelyekhez a legkevésbé sem értenek. (Gluck)
79. Csak úgy hemzsegnek a magyarázatok; alkotókban annál szegényebbek vagyunk. (Montaigne)
80. Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad. (Deák Ferenc)
81. Aki farkasok közé keveredik, megtanul üvölteni. (Goldoni)
82. Az egyetlen jó, ami a véletlennek nem kiszolgáltatott az, ami a világon kívül van. (Simone Weil)
83. Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha. (Juhász Gyula)
|
|
Van-e élet a születés után
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívo", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívo. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erosekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívo - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne!
Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívo.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek!
Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívo - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívo.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis hívo elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
|
|
Buddha 14 figyelmeztetése 1. Az ember legnagyobb ellensége önmaga
2. Az ember legnagyobb butasága a hazugság
3. Az ember legnagyobb bukása az önteltség
4. Az ember legnagyobb szenvedése az irígység
5. Az ember legnagyobb tévedése saját maga elvesztése
6. Az ember legnagyobb bűne saját szüleinek a feladása
7. Az ember legsajnálnivalóbb tulajdonsága önbizalmának a hiánya
8. Az ember legnagyobb csodálatra méltó tulajdonsága a kudarc után való
felemelkedés
9. Az ember legnagyoibb csődje a remény feladása
10. Az ember legnagyobb kincse saját egészsége és esze
11. Az ember legnagyobb adóssága az érzelmi
12. Az ember legnagyobb áldozata a megbocsátás
13. Az ember legnagyobb hiányossága a tudatlanság
14. Az ember legnagyobb vigasza a jótékony tett
|
George Louis Borges:
EVERYTHING AND NOTHING
Nem lakott benne senki, arca mögött (amely még a korabeli gyatra festmények tanúsága szerint sem hasonlít semmilyen más arcra) és megannyi fantasztikus és túlfűtött szava mögött csupán némi fagyosság rejlett, egy álom, amelyet senki sem álmodott. Kezdetben úgy vélte, mindenki olyan, mint ő, de egy barátja megdöbbenéséből, akinek megpróbálta megmagyarázni ezt az ürességet, rájött, hogy téved, s egyszer s mindenkorra megértette, hogy jobb ha az egyén nem üt el a fajta jegyeitől. Egy ízben úgy gondolta, hogy talán a könyvekben találhatna bajára írt, és így sajátította el azt a kevés latint és még kevesebb görögöt, miről egyik kortársa említést tesz. Később felrémlett benne, hogy talán az emberiség egyik ősi szertartásának gyakorlása lehet az, amit keres, és egy hosszú júniusi szieszta alkalmával hagyta, hogy Anne Hathaway ebbe beavassa. Húsz-egynéhány éves korában Londonba költözött. Ekkorra már ösztönösen valakivé álcázta magát, nehogy felfedezzék, hogy senki sem.
Londonban felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt: a komédiásét, aki nyílt színen azt játsza, hogy ő másvalaki, olyan emberek előtt, akik azt játszák, hogy őt másvalakinek hiszik. A bohóc mestersége sajátos boldogsággal töltötte el, talán az elsővel, amit ismernie adatott, de mikor már az utolsó verssor is elhangzott és az utolsó halottat is eltávolították a színpadról, újra elborította a valószerűtlenség szörnyű érzése. Nem lehetett újra többé Ferrex vagy Tamerlau, és újra visszaváltozott senkivé. Végső kétségbeesésében támadt az a gondolata, hogy maga találjon ki újabb hősöket és újabb tragikus �történeteket�.
Ily módon, miközben a teste a londoni bordélyokban és csapszékekben teljesítette, ami a test rendeltetése, a lélek, amely e testben lakozott, Cézár volt, aki nem törődik a jóslat intésével, Júlia, aki gyűlöli a pacsirtát, és Machbeth, aki boszorkákkal beszélget a kietlen parton, aki egyben a Párkák is. Senki nem volt egy személyben több ember, mint ez az ember, aki az egyiptomi Proteuszhoz hasonlóan a létezés minden lehetőségét kimerítette. Olykor egy-egy műve valamelyik félreeső zugába elrejtett némi vallomást, biztosra véve, hogy úgysem értik el; így mondta Richard, hogy egy személyben sokak szerepét játszotta, és Jágó különös módon azt, hogy �Én nem az vagyok, aki vagyok.�
Létezés, álom és alakítás alapvető azonosságának gondolata nem egy híres hely megírására ihlette.
Húsz éven át kitartott ennél az irányított hallucinációnál, de egy reggel elfogta az undor és borzadály attól, hogy ennyi királynak kell lennie, aki kard által vész el, és ennyi boldogtalan szeretőnek, aki egymásra talál, elválik és dallamosan haldokol. Ugyanaznap elhatározta, hogy eladja színházát. Egy hét sem telt bele, hazalátogatott szülőfalujába, ahol viszontlátta gyermekkora fáit és folyóját, de nem hozta őket kapcsolatba ama másikkal, amelyeket múzsája magasztalt, s amelyeket mitológiai utalások és latin kitételek tettek híressé. Végtére lennie kellett valakivé. Nyugalomba vonult. Impresszárió lett tehát, aki vagyont gyűjtött és szenvedélyesen érdeklődött a kölcsönök, perek és kisebb uzsorák iránt. Ebben az állapotban diktálta le közismert sivár végrendeletét, amely szándékosan kerül minden patetikus vagy irodalmias vonást. Londoni barátai meg-meglátogatták visszavonultságában. Előttük újra magára öltötte a költő szerepét.
A történet még hozzáfűzi, hogy halála előtt vagy után Isten színe elé járult és azt mondta neki: �Én, aki ennyi ember voltam hasztalan, végre egyvalaki szeretnék lenni, aki én vagyok.� Isten hangja így felelt egy szélvész közepéből: �Én sem vagyok senki, csak megálmodtam ezt a világot, mint ahogy te megálmodtad művedet William Shakespeare, és álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki mint én, mindenki vagy, és mint én, senkisem.� |
LÁBNYOMOK
Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek. |
A SZIVÁRGÓ CSERÉPEDÉNY
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban. Hiszen Isten szemében mindennek és mindenkinek egyedi, fontos és áldott helye és feladata van. |
ANGYALI TÖRTÉNET
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
A következo éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt,
átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.
Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
- Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal. - Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.
"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." |
SZERENCSE VAGY SZERENCSÉTLENSÉG?
Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltünt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:
- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról.
Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani? |
SZÖGEK A KERÍTÉSBEN
Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét és összevesz valakivel. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A kövekező hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, ezentúl húzzon ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem veszíti el a türelmét, és nem veszekszik senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
- Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed. Egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.
Ha tudod, bocsásd meg nekem azokat a lyukakat, amiket a kerítésedben hagytam! |
AZT AKAROM TUDNI
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
(Oriah Hegyi Álmodó öreg indián szavai) |
A TEREMTŐ LÉTEZÉSE
Sokan azért nem hisznek Istenben, a Teremtő létezésében, mert semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem találnak a tevékenységéről. A hitetlenek számára Tóth László Tibor az alábbi szellemes példázattal világította meg az irányított teremtés létezését:
Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?
- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezekután azt állítja valaki, hogy a több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a Teremtő, az nem normális.
- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő létezését?
A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a titkárnőjének: "Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret: kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz 800 méter. (Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős kilengést!) A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet. Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni, merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyiüzem, amely tápszereket állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben."
Elvette a papírt a titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.
- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.
- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.
- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.
A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még a korábbinál is több újságíró jött el.
- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit. Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.
Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen megjegyezte:
- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni!
A gyáros megkérdezte:
- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem figyeljenek jól, bemutatom az eredetit.
A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset. Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:
- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is, nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek kérem, kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen 200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima, belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyiüzem, a kalász itt a tetején önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával! Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ezalatt szelek és viharok tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit. Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik kézzelfogható bizonyítékát. Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják. Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik! |
INTERJÚ ISTENNEL
- Tehát interjút szeretnél Tőlem?
- Ha van rá időd - mondtam.
Isten mosolygott.
- Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?
- Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban?
Isten így felelt:
- Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és azután újra gyerekek szeretnének lenni.
- Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és azután az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik.
- Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek.
- Az, hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna.
Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk.
Azután így kérdeztem:
- Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?
Isten mosolyogva válaszolt:
- Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy engedik magukat szeretni.
- Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz.
- Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye.
- Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket.
- Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni.
- Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni, vagy kimutatni érzelmeiket.
- Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
